Nyugodj békében,Sally!Játssz a fenti barátaimmal sokat!
2011. április 22., péntek
In memoriam Sally
Most szembesültem a megdöbbentő hírrel,hogy Sally,a régen hányattatott sorsú,ma már Igazi Gazdinál élő golden hölgy 20.án átment a Szivárványhídon.
Nyugodj békében,Sally!Játssz a fenti barátaimmal sokat!
Nyugodj békében,Sally!Játssz a fenti barátaimmal sokat!
2011. április 6., szerda
Fúúú...
...de eltűntem.Jahm,sok változás van épp folyamatban a házunk táján,egy ideje én sem tudom rendesen követni az eseményeket.Megpróbálom nagyjából elmesélni,mi a helyzet.Nem garantálom,hogy időrendi sorrendben lesz a sztori,de örüljünk annak is,ha semmit nem hagyok ki. :D
Szóval az első és legfontosabb:túl vagyunk életünk első dog dancing versenyén.Prebeginner osztályban,azaz a teljesen kezdő kategóriában indultunk,mivel hogy tényleg azok voltunk.Itt nem volt helyezés,hanem szóbeli értékelést kaptunk a zsűriktől egyenként.Én elsőre megkaptam,hogy ne izguljak ennyire,mert elrontom,pedig milyen ügyes kutyám van.Ennyi. :D Van még mit javítani a dolgokon,de nagyon korrekt zsűri volt,mindenben egyetértettem,amit kritizáltak,ezeket a hibákat már én is észrevettem.Szóval jófejek voltak.Ebben a kategóriában még egy páros indult rajtunk kívül,és bár nem volt helyezés,szerintem és még jópár ember szerint mi voltunk a jobbak.Szóval nagyképű vagyok és azt mondom,hogy megnyertük a kategóriánkat. :P (A másik lányt sajnáltam,a kutyusa nagyon ideges volt az egész új helyzet miatt,nem csoda,hogy nem tudtak annyira összeszedetten dolgozni,de ahhoz képest ügyesek voltak nagyon. :) )
Természetesen melyik kutya volt az,amelyiknek a büfésbácsi külön sütött bundás kenyeret és melyiket etették kisgyerekek almával?... :)
Ki oson épp a büfétől visszafelé...?
Végig mosolygott... :)
És akkor a trükkök: Pacsi
Láb közötti grasszálás
Elcseszett mókus-póz
Puff neki
Kutyahopp
Elcseszett mókus-imádkozó sáska keveréke-póz
8
Meghajlás
Amúgy ennyire volt versenydrukkos a várakozási időben...
Jó kutyám van...jó nyálas :D
Mostanra ennyi,hosszabb lett ez a beszámoló,mint amit terveztem.Most már szép lassan talán bepótolom az elmaradásaimat,a versenyt legalább már felírtam. :)
Szóval az első és legfontosabb:túl vagyunk életünk első dog dancing versenyén.Prebeginner osztályban,azaz a teljesen kezdő kategóriában indultunk,mivel hogy tényleg azok voltunk.Itt nem volt helyezés,hanem szóbeli értékelést kaptunk a zsűriktől egyenként.Én elsőre megkaptam,hogy ne izguljak ennyire,mert elrontom,pedig milyen ügyes kutyám van.Ennyi. :D Van még mit javítani a dolgokon,de nagyon korrekt zsűri volt,mindenben egyetértettem,amit kritizáltak,ezeket a hibákat már én is észrevettem.Szóval jófejek voltak.Ebben a kategóriában még egy páros indult rajtunk kívül,és bár nem volt helyezés,szerintem és még jópár ember szerint mi voltunk a jobbak.Szóval nagyképű vagyok és azt mondom,hogy megnyertük a kategóriánkat. :P (A másik lányt sajnáltam,a kutyusa nagyon ideges volt az egész új helyzet miatt,nem csoda,hogy nem tudtak annyira összeszedetten dolgozni,de ahhoz képest ügyesek voltak nagyon. :) )
Természetesen melyik kutya volt az,amelyiknek a büfésbácsi külön sütött bundás kenyeret és melyiket etették kisgyerekek almával?... :)
Ki oson épp a büfétől visszafelé...?
Végig mosolygott... :)
És akkor a trükkök: Pacsi
Láb közötti grasszálás
Elcseszett mókus-póz
Puff neki
Kutyahopp
Elcseszett mókus-imádkozó sáska keveréke-póz
8
Meghajlás
Amúgy ennyire volt versenydrukkos a várakozási időben...
Jó kutyám van...jó nyálas :D
2011. február 4., péntek
Áldozat
A kutyázás legújabb szabálya:
Ha késő éjjel érsz haza,neadjisten még valami csekély mennyiségű alkoholt és bevittél a szervezetedbe,majd jóó korán felkeltenek,még véletlenül se menj a reggeli séta során a megszokott játszótérre,mert tutira bandázás áldozata leszel.Velem is ez történt.Úgy indultam neki,hogy oké,kis,rövid egészségügyi kör,aztán jövök haza zombulni.
Körülbelül 5 perc alatt odaértünk Nico,Arthur,Oszkár trióhoz,azaz a Labda Teamhez.Nico egy 3,5 éves golden retriever fiúka,vele már elég régóta nagyon jóban vagyunk,órákon át el tudnak mászkálni egymással Álmossal,én meg a gazdival. :) A legjobb,hogy ha Nicoval sétálunk,Álmos átmegy kis sedre tinikutyába.Látnotok kellene,mikor úgy totyog az én vénfejű 7 éves kutyám a fiatal,magabiztos Nico után,mint egy kiskacsa. :D
Oszkár egy 1,5 éves fehér törpeterrorista(najó,uszkár...de szerintem ez jobban illik rá).Konkrétan,vagy labda után rohan,vagy épp labdával rohan visszafelé,vagy hozzádvágja a labdát,vagy ugat,hogy NEMÉRTEDHOGYDOBDMÁRELBAZZEG?! És ha eldobtad,kezdődik előlről.Akár 5 órán át.Mesélte a gazdája,hogy jó időben a játszótéri gyerekekkel szokott labdázni.Egyszer úgy kellett ölben hazavinni a kutyát,annyira kikészítette magát.Brutál. :D
És hát Arthur...Arthur egy pár hónapos kölyöklabrador.TÜNEMÉNYES!Imádom a nagy füleit,a ráncos homlokát,ahogy erősen figyel a nagykutyákra.Ha épp mászkál,vagy eldől,a lényeg,hogy mindig rág valamit(ma pl a labdákon kívül egy gesztenye volt az áldozata).Nicotól megtanult gödröt ásni,Álmostól botot rágni.Azt hiszem,jó hatással vagyunk rá. :D
Szóval,velük futottunk össze,kora hajnali fél9kor.Még oda sem értünk,mikor Oszi már elém jött és hozzám vágta a labdáját.Valahol itt éreztem,hogy bebuktam és nem szabadulunk egy ideig.Álmos mostanában,ha más kutya is van ott,meseszépen labdázik.figyel,elrohan utána,összeszedi,visszahozza,mindezt egész jó tempóban.Ilyenkor büszke is vagyok ám rá,hogy a maga 7 évével simán bírja a fiatalok tempóját. :)
Nos,az a helyzet állt elő,hogy 4 labdamán eb volt 2 labdára.Naívan belenyúltam a zsebembe a mi labdánkért,megnyomtam,csippantott...majd vége volt mindennek.Minden kutyának az én labdám kellett.Varázslabda,eddig minden kutyának bejött,Álm is azzal tanult meg labdázni.
Az ott,az a narancs-pink teniszlabdaszerü izé,bizony.Fantasztikus hatalmas sikere van,minden kutyásnak ajánlom.(bár nem tudom,honnan szerezzenek,mi nyertük tombolán az RRtalin :D )
Majd ezután Nicogazdi is elővette az ő teniszlabdájukat.Ami anno még fehér volt.most olyan,mint a föld.fehér-barna-koszos.A föld meg havas-barna-sáros.Találd meg!Kőőőőszi...
Aztán,miután örültünk egy sort,hogy minden kutyának van saját labdája,jött a felismerés:mostantól 4 labdát kell nyomon követni,ha nem akarjuk elhagyni egyiket sem. Nem tudom megmondani,hogy a kutyák,vagy mi kerestük többet a labdákat... :)
Azt kell mondjam,szeretem ezeket a reggeleket.Jó más ilyen elvetemültekkel együtt ébredezni,miközben egy csomó boldog kutya rohangál körülöttem. :)
Képzeljétek,multkor kikísértem egy barátnőmet a vonatállomásra Álmossal.Mennénk le a lépcsőn,mire egy csövesbácsi megállít,hogy:
-Elnézést,há' hadd kérjek má' magától valamit!
-Igen...?
.Há' adja má'n nekem a kutyáját!
Heee?! o.O
Ha késő éjjel érsz haza,neadjisten még valami csekély mennyiségű alkoholt és bevittél a szervezetedbe,majd jóó korán felkeltenek,még véletlenül se menj a reggeli séta során a megszokott játszótérre,mert tutira bandázás áldozata leszel.Velem is ez történt.Úgy indultam neki,hogy oké,kis,rövid egészségügyi kör,aztán jövök haza zombulni.
Körülbelül 5 perc alatt odaértünk Nico,Arthur,Oszkár trióhoz,azaz a Labda Teamhez.Nico egy 3,5 éves golden retriever fiúka,vele már elég régóta nagyon jóban vagyunk,órákon át el tudnak mászkálni egymással Álmossal,én meg a gazdival. :) A legjobb,hogy ha Nicoval sétálunk,Álmos átmegy kis sedre tinikutyába.Látnotok kellene,mikor úgy totyog az én vénfejű 7 éves kutyám a fiatal,magabiztos Nico után,mint egy kiskacsa. :D
Oszkár egy 1,5 éves fehér törpeterrorista(najó,uszkár...de szerintem ez jobban illik rá).Konkrétan,vagy labda után rohan,vagy épp labdával rohan visszafelé,vagy hozzádvágja a labdát,vagy ugat,hogy NEMÉRTEDHOGYDOBDMÁRELBAZZEG?! És ha eldobtad,kezdődik előlről.Akár 5 órán át.Mesélte a gazdája,hogy jó időben a játszótéri gyerekekkel szokott labdázni.Egyszer úgy kellett ölben hazavinni a kutyát,annyira kikészítette magát.Brutál. :D
És hát Arthur...Arthur egy pár hónapos kölyöklabrador.TÜNEMÉNYES!Imádom a nagy füleit,a ráncos homlokát,ahogy erősen figyel a nagykutyákra.Ha épp mászkál,vagy eldől,a lényeg,hogy mindig rág valamit(ma pl a labdákon kívül egy gesztenye volt az áldozata).Nicotól megtanult gödröt ásni,Álmostól botot rágni.Azt hiszem,jó hatással vagyunk rá. :D
Szóval,velük futottunk össze,kora hajnali fél9kor.Még oda sem értünk,mikor Oszi már elém jött és hozzám vágta a labdáját.Valahol itt éreztem,hogy bebuktam és nem szabadulunk egy ideig.Álmos mostanában,ha más kutya is van ott,meseszépen labdázik.figyel,elrohan utána,összeszedi,visszahozza,mindezt egész jó tempóban.Ilyenkor büszke is vagyok ám rá,hogy a maga 7 évével simán bírja a fiatalok tempóját. :)
Nos,az a helyzet állt elő,hogy 4 labdamán eb volt 2 labdára.Naívan belenyúltam a zsebembe a mi labdánkért,megnyomtam,csippantott...majd vége volt mindennek.Minden kutyának az én labdám kellett.Varázslabda,eddig minden kutyának bejött,Álm is azzal tanult meg labdázni.
Az ott,az a narancs-pink teniszlabdaszerü izé,bizony.Fantasztikus hatalmas sikere van,minden kutyásnak ajánlom.(bár nem tudom,honnan szerezzenek,mi nyertük tombolán az RRtalin :D )
Majd ezután Nicogazdi is elővette az ő teniszlabdájukat.Ami anno még fehér volt.most olyan,mint a föld.fehér-barna-koszos.A föld meg havas-barna-sáros.Találd meg!Kőőőőszi...
Aztán,miután örültünk egy sort,hogy minden kutyának van saját labdája,jött a felismerés:mostantól 4 labdát kell nyomon követni,ha nem akarjuk elhagyni egyiket sem. Nem tudom megmondani,hogy a kutyák,vagy mi kerestük többet a labdákat... :)
Azt kell mondjam,szeretem ezeket a reggeleket.Jó más ilyen elvetemültekkel együtt ébredezni,miközben egy csomó boldog kutya rohangál körülöttem. :)
Képzeljétek,multkor kikísértem egy barátnőmet a vonatállomásra Álmossal.Mennénk le a lépcsőn,mire egy csövesbácsi megállít,hogy:
-Elnézést,há' hadd kérjek má' magától valamit!
-Igen...?
.Há' adja má'n nekem a kutyáját!
Heee?! o.O
2011. január 26., szerda
2011. január 25., kedd
Nagy fogás
Nagy fogást sikerült dokumentálnunk!
Lencsevégre kaptuk a Lápi bozótdisznót!!
Közelebb lopóztunk...de észrevett!
...majd kitört rejtekéből...
Többször is tátott szájjal támadt ránk...
...de aztán életemet kockáztatva a hátára vetettem magam és egy erőteljes fültövönharapással földbe döngöltem AZ ÁLLATot
Feljegyezhetjük az utókornak,hogy domesticatioja majdnem tökéletességig csiszolható...
...ám ne feledjük,a lápi bozótdisznó lelke mélyén mégiscsak vadállat!
Lencsevégre kaptuk a Lápi bozótdisznót!!
...ám ne feledjük,a lápi bozótdisznó lelke mélyén mégiscsak vadállat!
2011. január 14., péntek
Menhelyhírek
Ma végre érdemben is kinn voltam,nem úgy,hogy felkapom Bonit,futunk,majd vissza és tipli haza.Ma úgy is van időm-felkiáltással elvonultam,hogy jól megzaklatom a drágát.(Tegnap két 5öst is kaptam,úgyhogy ennyit igazán megérdemeltem. :) )
Katának szóltam volna épp,hogy lenyúlom az úrfit egy kicsit,mire megkért,hogy akár az elkülönítőben lévő kis jagdot is kivihetném egy körre.Hát persze,miért ne,hisz az előbb mondtam,hogy van időm.Jó,de az ottani flexivel vigyem,mert azon nagyobb a mozgástere,hadd fusson,azt szereti.Jó,persze,érthető.De óvatosan vegyem ki,mert repülőrajtból indul.Természetesen figyelni fogok rá. :) Egy bájmosollyal tovalibbentem elkülönítőirányba.Benézek,majd aktívan megijedek,mert egy mozgó ketrec pattog épp a jobb vállam fölött.Kicsit később rájöttem,hogy a kis jagd a mozgatórugója az egésznek.levadásztam a flexit,miközben abban bíztam,hogy nem fog ketrecestül a fejemre mászni,mert az már mégsem lenne annyira vicces.Megtaláltam,egyik retesz kinyit...tombolás nő...másik retesz kinyit...tombolás még jobban fokozódik...ajtó szorosan a ketrechez szorítva,hátha abbahagyja az őrjöngést.Utólag visszagondolva badarság volt erre várni...Miután láttam,hogy esélytelen,szépen ujjanként bejuttattam a bal kezem az ajtó és a rács között(ügyes vagyok,mert az ajtót nem mertem kinyitni,szóval a jobbommal még mindig odaszorítottam :D ),majd megfogtam a nyakörvét...Nos,ha láttatok már bikarodeót,kábé úgy néztünk ki,a blöki volt a bika,a kezem meg az a szerencsétlen,aki a gyantától nem tudja elengedni a kötelet,hogy legalább kisebb sérülésekkel megússza.Valahol itt adhattam fel és nyitottam ki az ajtót,mondván,a nyakörvénél fogva úgy rákötötte magát a kezemre,hogy nem tud elfutni.Csak ha visz.(Remény hal meg utoljára alappon bíztam benne,hogy nem fog elcipelni a bokámig érő blöki.)
Szóval kinyitottam az ajtót és teljes mellszélességgel befeszítettem a ketreccel szemben.Blöki ugrott,egyenesen a nyakamba,én meg azzal a lendülettel magamhoz szorítottam.Nyertem! ^^,Gondoltam én...
Nagynehezen rákepesztettem a pórázt és kiszabadítottam a bal kezem is,majd elindultunk kifelé,ő ölben,én meg minél gyorsabban.Édi volt,cukin tud kézben utazni :) Kinn leraktam.Mehetsz!-mondtam neki...és ő ment.Mint a szél.Ideodaamoda,mindenfelé,teljes nem tudom hány sok méteres pórázhosszon...Rettentően elfáradtam,ahogy néztem,már attól is.Szerintem,ha 3 órát mennék vele egyhuzamban,akkor is végigrohanná ugyanígy az egészet.Hatalmas dombon kéne felfelé futtatni,hadd örüljön! :D És azt mondják az okosok,hogy már nem mai csirke.Bele sem merek gondolni,milyen lehetett fiatalon! :D
Katának szóltam volna épp,hogy lenyúlom az úrfit egy kicsit,mire megkért,hogy akár az elkülönítőben lévő kis jagdot is kivihetném egy körre.Hát persze,miért ne,hisz az előbb mondtam,hogy van időm.Jó,de az ottani flexivel vigyem,mert azon nagyobb a mozgástere,hadd fusson,azt szereti.Jó,persze,érthető.De óvatosan vegyem ki,mert repülőrajtból indul.Természetesen figyelni fogok rá. :) Egy bájmosollyal tovalibbentem elkülönítőirányba.Benézek,majd aktívan megijedek,mert egy mozgó ketrec pattog épp a jobb vállam fölött.Kicsit később rájöttem,hogy a kis jagd a mozgatórugója az egésznek.levadásztam a flexit,miközben abban bíztam,hogy nem fog ketrecestül a fejemre mászni,mert az már mégsem lenne annyira vicces.Megtaláltam,egyik retesz kinyit...tombolás nő...másik retesz kinyit...tombolás még jobban fokozódik...ajtó szorosan a ketrechez szorítva,hátha abbahagyja az őrjöngést.Utólag visszagondolva badarság volt erre várni...Miután láttam,hogy esélytelen,szépen ujjanként bejuttattam a bal kezem az ajtó és a rács között(ügyes vagyok,mert az ajtót nem mertem kinyitni,szóval a jobbommal még mindig odaszorítottam :D ),majd megfogtam a nyakörvét...Nos,ha láttatok már bikarodeót,kábé úgy néztünk ki,a blöki volt a bika,a kezem meg az a szerencsétlen,aki a gyantától nem tudja elengedni a kötelet,hogy legalább kisebb sérülésekkel megússza.Valahol itt adhattam fel és nyitottam ki az ajtót,mondván,a nyakörvénél fogva úgy rákötötte magát a kezemre,hogy nem tud elfutni.Csak ha visz.(Remény hal meg utoljára alappon bíztam benne,hogy nem fog elcipelni a bokámig érő blöki.)
Szóval kinyitottam az ajtót és teljes mellszélességgel befeszítettem a ketreccel szemben.Blöki ugrott,egyenesen a nyakamba,én meg azzal a lendülettel magamhoz szorítottam.Nyertem! ^^,Gondoltam én...
Nagynehezen rákepesztettem a pórázt és kiszabadítottam a bal kezem is,majd elindultunk kifelé,ő ölben,én meg minél gyorsabban.Édi volt,cukin tud kézben utazni :) Kinn leraktam.Mehetsz!-mondtam neki...és ő ment.Mint a szél.Ideodaamoda,mindenfelé,teljes nem tudom hány sok méteres pórázhosszon...Rettentően elfáradtam,ahogy néztem,már attól is.Szerintem,ha 3 órát mennék vele egyhuzamban,akkor is végigrohanná ugyanígy az egészet.Hatalmas dombon kéne felfelé futtatni,hadd örüljön! :D És azt mondják az okosok,hogy már nem mai csirke.Bele sem merek gondolni,milyen lehetett fiatalon! :D
Vendel
Vendel után jól megmosakodtam(mégis csak elkülönítőben van,vagymi...) és jöhetett Boni!A benti kennelek elülső kijáratát telepakolták mindenféle hipiszupi dologgal,aminek annyi lett az eredménye,hogy nem lehet átjárni...A konyhánál kell kimennünk Bonival,ami még hagyján,arra kevesebb a benti kennel...csak hogy kívül végig kinti kennelek vannak...Egy élmény arra vinni a kutyautáló kutyát...Eddig jól bementünk a fűre,csakhogy ott áll a víz,nem túl kellemes...Legközelebb megpróbálom a kennelek előtt,hátha,aztán majd meglátjuk,mi lesz.
Szóval,miután kiúsztunk,szokás szerint ki a kapun,át a parkba az úton.Út mellett ránézek:
-Boni,ül!-mondom neki.
Rámnéz.
-Boniii,ül!
Hmm-hmm..
-Bonca,mi van már?Hát üljél le,tudoood!
*tipeg-topog,néz rám,behúzza a fenekét,még mindig néz,NÉÉÉZ...
-BONIII!!!Mivan?!
*hozzáérinti a popsiját a földhöz(nem mondanám,hogy leült),majd NÉÉÉZ...
Jó,oké,elvégre lehet rossz napja,meg hát menhelyes kutya,örüljünk az apró sikereknek is...Megyünk tovább.
Egészen kellemesen éreztem magam.Bambultam a fákat,az utat,filózgattam...Nade héé!Hát nekem erre nem szokott időm lenni!MIVAN?!Gyorsan megbizonyosodtam róla,hogy Boncót se el nem hagytam,se meg nem öltem.Sétálgatott kicsit előttem,kicsit mellettem,néha kihasználva a póráz teljes hosszát,de általában laza pórázon.Mi a franc van evvel a kutyával?Nem hozhattam ki mást,ugyanúgy ugrált,fogadott,ahogy szokott...Meg hát egy év után csak nem keverem össze mással,bakker...Hmm,na mindegy,tényleg rossz napja lehet.
Elsétálgattunk egy jó 3/4 órát,mikor úgy döntöttem idő van,menjünk visszafelé.Ahha,mint a veszett malac,megindult,amint irányba állítottam.És akkor megvilágosodtam!
Boncó utálja az esőt!!!Minden világos!Ezért jött olyan kedvetlenül,mikor távolodtunk a kenneljétől és ezért nem akart leülni a VÍZBE!Az én Boncámról,a kis morgós hörcsögről,a bonsaivérebről kiderült,hogy a kennel mélyén ő egy igazi kényes urikutya.Erre sem számítottam,valljuk be! :D
Álmossal reggeli sétánknál megállított egy néni,azt mondja,"Elnézést,fiatalember!"Na most,oké,hogy nem vagyok egy csajos csaj,de azért naaa...
"Nem látott egy kis barna kutyát?"
Hát,be kell valljam,nem láttam.Ám ekkorra kilógott az egyik erkélyről egy másik nő,majd elkezdtek csacsogni,hogy a kutya megint(!!!) lelépett.Mindig ezt csinálja!-mondja felháborodva a néni.Múltkor is éjjel fél1re jött meg!Mert hogy ő azért engedte ki,hogy intézze el a dolgát,nem azért,hogy elfusson.-ad 1:még szerencse,kezitcsókolom...ad2:szerintem a kutya a paraszt.Hogy indulhat úgy ki a lakásból,hogy megkérdezné előtte,ugyanmár,miért is van kiengedve?!Hálátlan,kezelhetetlen,kibírhatatlan dög...
Na szóval,viccet félretéve,erősen elgondolkoztam rajta,hogy bemutatom a nénit a pórázomnak,mint valami csodaszernek.A formai dolgok letudása után pedig vagy hurkásra csapkodom vele,hogy beleverjem a hülye fejébe,hogy valami nem jól működik,vagy nemes egyszerűséggel felkötöm vele az első fára...
Azért kaptunk ma egy kis pozitívat is,egy néni konkrétan ájuldozott az utcán Álmos szépségétől és okosságától(utóbbit nem tudom,honnan láthatta,de ő tudta,hogy nagyon ügyesokos. :D )Neki is van egy spánielje és egy skót-farkaskutya keveréke.Aranyos néni volt. :)
2011. január 13., csütörtök
Argh!
Jelentem,Győrben nem lehet A kutya magazint kapni!!!
Itt a város külterületén nálunk azt mondta a néni,hogy ő ilyet nem is szokott kapni(nabakker),a belvárosban őedig csak decemberi van.Január 13.án...Függőségem határtalan ezen újság iránt,tehát lassan szuicid pszihopata válik belőlem,ha nem kapom meg...
Reszkess világ! >:(
Reggel az is eszembe jutott,hogy illene már valami új képet is beraknom,de mivel MiniMamut még mindig kómál,ezért régebbit kaptok,ami nektek még új ;)
Régi-új képek a komáromi CACIBról:
Ez ám a kontakt!
Elkaptam,elkaptam!(Én is a pillanatot,meg az eb is a frizbit :D )
Álmos megőrült
Itt a város külterületén nálunk azt mondta a néni,hogy ő ilyet nem is szokott kapni(nabakker),a belvárosban őedig csak decemberi van.Január 13.án...Függőségem határtalan ezen újság iránt,tehát lassan szuicid pszihopata válik belőlem,ha nem kapom meg...
Reszkess világ! >:(
Reggel az is eszembe jutott,hogy illene már valami új képet is beraknom,de mivel MiniMamut még mindig kómál,ezért régebbit kaptok,ami nektek még új ;)
Régi-új képek a komáromi CACIBról:
Ez ám a kontakt!
Okosan figyel,nem bambul
Elkaptam,elkaptam!(Én is a pillanatot,meg az eb is a frizbit :D )
Vicces szőrös kutya 1
Vicces szőrös kutya2
Alacsonyan szálltak a korongos kutyák
Elég homályos,de a lényeg ugyanaz
Szerelmetesszép dogkislány *.*
Álmos ágyú elött
Álmos ágyún
Álmos megőrült
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)