Szóval,az a helyzet,hogy mindig is furcsán vegyes érzelmekkel tekintgettem séta közben a kutyakozmetikák ajtajára.Olyan érdekes egy hely az.Tök jó,és praktikus,hogy van egy rendes,szakavatott ember,aki rendben tudja tartani a segítségére rászoruló kutyák szőrét,rendesen ápolja őket,satöbbi.Mint nekünk,embereknek a fodrász.Ugyanakkor az ember 90%ban csak kistestű,furcsán megszabdalt,vinnyogó ölebeket lát kiszabadulni a kozmetikákból.Miért?Mi,nagykutyások miért nem járunk kozmetikába kedvencünkkel?Miért kell nekünk ottohn belegyömöszölni 40kiló teljes ellenállást a kádba,hogy aztán napokon át a szőrt szedjük kádunkból-polcainkról-hajunkból-bugyinkból...?
Ez a gondolat addig nem hagyott nyugodni,míg hirtelen rá kellett döbbennem;Álm már kábé egy éve,hogy nem fürdött.Hohóó,gondoltam,most aztán jó gazdi leszek,megadom a módját.Mit küzdjek én otthon vele,mikor létezik kutyakozmetika?Szenvedjenek vele ők!Majd én pislogok a háttérből.Legalább megnézhetem,hogy működik egy ilyen,közelebbről is.
Igazából,minden előítéletem ellenére a kozmetika egy nagyon jó hely.Rendes,kedves,állatbarát gondozók,akik értenek is a kutyához és nem félnek tőle akkor sem,ha egy akkorát rakunk eléjük,mint Álm.Rendesen,ügyesen megbírkóztak a feladattal,kiskutyám szexi habos-babosan távozott,frissen vágott körmökkel,illatosan,szőre csodásan aranylott a lemenő nap fényében,miközben én Károlybácsi-stílusban haladtam utána.Hát igen,az tény,hogy ő annyira nem rajongott ezért az egész mizériáért.(Pedig tényleg végig teljesen korrektül viselkedtek vele.Tényleg lehet,hogy egy csöppöt hisztis a drágám...)Bár lehet,hogy általánosságban el lehet mondani,hogy az ebek nem lelkesednek a dologért,volt ott egy uszkár is,míg Álm megadóan tűrt minden "szenvedést",áldozati tekintettel nézve mindenkire,addig a kis fehér szőr rendesen lázadt,visított,szenvedett és látványosan asztalhoz csapkodta magát.Hát igen,ahány blöki,annyi stílus...
Szóval,én,tapasztalataink alapján,mindenkinek szeretettel ajánlom a kutyakozmetikát,kedvencünk biztosan szakszerűen lesz ellátva,és nem is éri annyi stresszhelyzet,mint mikor a kedves gazdi "támad rá".(Ezeket persze csak szigorúan a saját tapasztalataim alapján írom le,egy kozmetikában jártunk,előfordulhat,hogy máshol kevésbé pozitív dolgok várnak az emberre,körbe kell nézni,mielőtt választunk!)
A nagygépem sajnos meghalt,míg meggyógyul,kölcsönlaptoppal működöm,ami sajnos erősen lázadozik és mindehhez még nyomorék is a szentem,szóval készültek ám képek is mostanában,de gép híján nincs mire feltölteni...Így csak várhatjátok az árasztást,amikor mindezt bepótolom.Addig is egy régebbi kép,némiképp a témához kapcsolódva:
