2010. június 30., szerda

Éjszakai kalandtúra Csömörre

Tudjátok,én,innen a városból,néha mégiscsak irigylem azokat az eseménytelen falusi éjjeleket...
Multkor megtalált egyik rokonom,hogy jaj,milyen szegény blökit látott,teljesen le van soványodva,intézzem el,hogy bekerülhessen a menhelyre.Este nekiindultunk megkeresni,de nem találtuk sehol,még véletlenül sem...Ennyit az előzményekről.
Tegnap éjjel(ó,én balga!) nekiindultam éjfél előtt pár perccel Álmmal,mondván,sétálunk egy jót,emberek nélkül.Nos,meg a mesemaci...
Ugyanis,még az utca végéig sem érhettem,mikor ránk vetette magát egy blöki.Hát,amúgy,el kell ismerni,tüncimackó a kisblöki.Csakhogy,már cirka 4. hete tüncimackóskodik itt.Tehát erősen kóbor...
Nesze neked,érzéketlen Roxika,telefon elő,rokon a legszebb álmából felriasztva: "Öhm,szia,boccs,hogy  ilyenkor...itt a kutya..."Rokon persze visszakozott,hát ő most nem tud vele mit kezdeni,mert bár igaz,hogy holnap nem dolgozik,dehát...áhh,inkább nem.Szuper...
Nos,a sétám a következőből állt:
"Najó,nem jöhetsz velem...Komolyan,nem tudlak hova rakni!...Menj vissza!Hallod,tünéés!...Ááálm,gyeremáááár!...Mondom,tünés!TAKARODJ!(hüpphüpp)...Nemááár,ne csináld ezt velem!...Álm,a rohadtéletbe,gyere mááár!(trapptrapptrapp)...Neee,ne fuss utánunk,te nyomorék!Túnj innen!...Komolyan,miért én?!(brühühüüü...)Menjinnen!..."
Nagyjából ebből állt a 20 perces sétánk.Mire visszaértem az utcánkba,már széjjelbőgtem mindenem,kislelkem cafatokban lobogott utánam...mire megcsörren a telefon:
"Szia!Merre vagytok?Az előbb már kerestelek titeket lenn...Veled van még a blöki?Akkor gyertek ide!"
Köszi rokon,jól vagyok,komolyan... -.-'
Na de seráfütty,legalább lesz helye az ebnek,vihetem holnap a menhelyre.Jippí!Ejutottunk a házig,kiskutya aktívan követett minket...az ajtóig.Ott már köszönte,ő inkább kinn marad.Póráz látványára inkább el is távozna.Na majd kajára!...Hát,igazából nem kér enni,köszöni,ő konkrétan csak megd*gná Álmot,aztán menne is,komolyan,nem akar ő sok vizet zavarni...
Rokon nagy türelmének és Álm jó popsijának hála,soksok küzdelem árán feljutottunk a negyedikre.Bejutottunk a lakásba is.Minden szép és jó!Boldogan caplattunk haza.
Másnap reggel visszatértem a tett helyszínére...Kiskutyát(hogy ne hívjam máshogy) az asztalon találtam,ahol is aktívan igyekezett kivetődni az ablakon.Itt kezdtem úgy érezni,ez a kutya nem szeret nálunk...
Bezzeg a konzervet szerette.Gyorsan.Aztán vissza az egész.
Azt már el sem kell mesélnem,mekkora kudarcba fulladt,mikor kreáltunk neki egy nyakörvet egy övből és a pórázommal megpróbáltuk levinni pisilni.Tanulság: az övek nem túl strapabíróak.A kutya pedig megfullad,mindenféle kényszer nélkül.Laza pórázon is.És közben visít hozzá.Valahol a3. és a 4. szint környékén.
Feladtuk,ment a telefon a menhelyeseknek,segítség kéne,esélytelen ezt a blökit lábon bevinni.Nagy huzavona után kiküldték az én Jocó barátomat,akivel reggel beszéltem és azt mondta,hogy szabadnapos...Hát,örült nekem,nagyon. :D
Kiskutyát rábeszéltük,hogy Jovó kezében jó helyen lesz,majd az autóban is...majd,hogy a pórázt inkább ne rágja el...bár,itt szerintem csak az volt a mázli,hogy a kennelhez vezető út rövidebb volt,mint a póráz tűrőképessége.
Tehát,a végeredmény:egy mérges szabadnapos menhelyes,egy dühös,félős,ám biztonságba helyezett blöki,az én megnyugodott kislelkem,hogy tettem érte valamit...és durcás Álm,aki még mindig nem heverte ki,hogy a tegnap éjjeli csalimacskakaját nem ehette meg.
És,hogy miért Csömörre?Egy éjszaka alatt simán a csömör határára jutottam.Ennyi. :D
(Ez egy régi lovas fórum egyik topicjának a címe volt.-a szerk.)

2010. június 29., kedd

Egy újabb nagyvárosi mese,tőlem,nektek.
Érdekes,hogy általában erős emberundorban szenvedek és a legszívesebben egy barlangban laknék valahol messze mindentől,de azt azért  el kell ismerni,hogy jó néha kiruccanni otthonról.Jó programot pedig sokkal előbb talál az ember városon.Mint például tegnap este az A-Force 1 TSE Gálaestjét a belvárosban. :)
Gondoltam egy nagyot és miután fél délután perzselődtem a napon,miközben Álm átlag 10 percenként odajött és rámfröcsélte a bundájából a vizet(erről sosem fog leszokni,azt hiszem),hogy legyünk társasági vörös rákok(csak én,a nap hatása,Álm társasági szőke herceggé avanzsálódott).Így hát bementünk este a városba.Nekem nagyon tetszett,ügyesek voltak a táncosok,hihetetlen jókedvvel és ügyességgel adták elő azt a sok koreográfiát,le a kalappal! :) Álm persze nem a tánccal volt elfoglalva,hanem a...környezettel.Két programja volt:
1: Hogy érjen oda minél több emberhez és követelje ki a simogatást úgy,hogy ne vegyem észre,hogy másokat zaklat.
2: Hogy tudna minél jobban kiterülni,hogy minél többen lépjenek rá tökvéletlenül és ő minél több embernek adhassa el a szegény-ártatlan-bántalmazott-kiskutya-vagyok című műsort.
És ami igazából hihetetlen: Álm mindenhol hódít!Vihetem bármilyen társaságba,viselkedhet bárhogy,tuti ő lesz a banda lelke.És rá tuti emlékeznek másnap.Meg később.Engem meg egy normális sem képes észrevenni.A hülyébbek is csak annyira,hogy "Öhm...te vagy az Álmos gazdája,ugye?" Hát köszönöm. -.-'
Menhelyi hírek:
Brúnó szerint ez a meleg kiakasztó és nem jó a töltés tetején.Jobb az árnyékban.A szúnyogok őt annyira nem zavarják,mert majd én hősiesen leszedem.(Addig engem természetesen megzabálhatnak,senkit nem hat meg.)Brunibéjbit a melegnél csak az bosszantja fel jobban,hogy összerakták egy hülye szukával(kihangsúlyoznám,ezek kizárólag Brúnó szavai,én lepacsiztam Mesével,tündérbűbáj.)Brunimaci azért kellemesen elküldözgeti melegebb éghajlatra főállásban.
Mese:

Boni köszöni szépen,magasról k@kál a melegre,ugyanúgy pörögforogröfögintézkedik,mint eddig.Talán egy fél méterrel hosszabb a nyelve,mint szokott,de ekkora nyelvméretnél ez igazán nem feltűnő.Szúnyogok szerinte is genyók,de annyira nem pánik(aaaaannyira irigylem őket emiatt...).És,egy nagy hír Boncánk életében: Március óta foglalkozom vele és végre rájött,mi az értelme a sétáinknak: kinn sz@rt!Vééégreee! :D (Az élet apró örömei,tudom,de én már meg voltam győződve egy ideje,hogy párologtat -.-')
Morris jelenleg gyűlöl. -.-
Roxi

2010. június 27., vasárnap

Furcsa hobbi.

Most,hogy itt a naaaaagy VB,a emberek felvették azt a nagyon jó szokásukat,hogy hatalmas csoportokba verődve,sört vedelve hőbörögnek a város közepén,miközben egy kivetítőn azt bámulják,hogy egy csomó izzadt pasi kerget egy labdát,majd mikor utoléri,elrúgja.Néha egy-egy lábat-derekat-fogat is akár,ha úgy jön össze.Nagyon szép,tanulságos kultúrprogram,de tényleg.Olyannyira,hogy szombat délután Álmmal bevonultunk a városba és kipróbáltuk,nekünk is megy-e.Azt kell mondjam,többé-kevésbé ment,de azért nem kaphatunk max pontot.
A sörvedelés működött,de nem nyílt téren voltunk,hanem lehúzódtunk a törzshelyünkre.
A kivetítőt addig néztük,amíg csak teniszt mutattak rajta.Itthon aztán értesültem a meccs eredményéről.Bár nekem szent meggyőződésem volt,hogy 2-0 lett,itthon felvilágosítottak,hogy 2-1,és egyszer sem álltak 2-0ra.Nos hát,még szerencse,hogy figyeltem...

2010. június 24., csütörtök

Pándzsa-parti/y

Naszóval,mi,itt a nagyvárosban,ma elvonultunk úszni.Mi ezt jó kis munkamegosztásban szoktuk végezni: Álm úszik,én nézem
Van itt a környéken a Pándzsa nevű erecske/patakocska/folyócska,a mai sodrása alapján legalábbis.Naszóval,Álm pacsált is,ahogy jó retrieverhez illik és mivel éppen ráért,kimentette a szembeúszó gallyakat/ágakat/vízikolóniákat.Szép dolog a kutyás kirándulás,de van pár szabály,amit meg kell jegyeznetek.
Kutyaséta íratlan szabályai no.1:
Szabály1:Ha találsz egy mély vasbigyót,amiben nagyon mélyen csobog a víz,ne nézz bele.Főleg,ha enyhe tériszonyod és pókfóbiád is veled van.
Szabály2:Az  az út,amelyik csak 5 perces vizslatás után tűnik útnak,valójában nem sokáig fog vezetni.Ne kövesd.
Szabály3:Ha mégis követted,az áthatolhatatlan bozóttól jobbra vezető mély,csúszós,fákkal benőtt lehajolós,kúszós-mászós ösvényre NE menj le.Ha kutyád örömujjongva rohant le rajta,akkor meg végképp.Tud valamit a kisöreg.
Szabály4: Soha,de soha NE fordíts meg egy halott halat.Jujj...
Szabály5:Ha nem látsz el a búzatábla végéig,több,mint valószínű,hogy nem fogsz utat találni,felesleges elindulnod benne.Ha elindultál,NE panaszkodj.
Hát,én elindultam.Gondoltam,biztosan jó lesz.Szó se róla,Álmnak nagyon jól áll a búzatábla,ez tény.De igazából,a földtulajdonosbácsik ijesztőek.Még ha nincsenek ott,akkor is.Tiszta pánik a gondolatuk,hogy hamarosan jönnek.Igen,akkor is,ha egy teljesen kietlen helyen vagy,ahol madár sem jár.főleg,hogyha ezt kiskutyád örömmel megcáfolja neked.
Szabály6:a kutyasétáltatás veszélyes sport.Csak saját felelősségre próbáljátok ki!A multkori éjjel sötétben talpam alól villódzó szemekkel kirobbanó,majd majdnem autó alá rohanó macskáról nem is beszélve,át is térek a mai napon Álm által mellettem felzavart fácánra.Hátez...HÁTEZ!Teljes pánik,szívroham és miegymás.Seráfütty,természetesen térhódítottunk tovább(én egy csöppöt kacsázva,de remegő térdekkel így is szépen haladtam.)5 perc után gondoltam jókislány leszek és kimászom a búzatáblából,a szélére.Hát,én akartam.
Szabály7:Ne kekeckedj a fűvel.Erősebb nálad.Ha nem hiszed,próbáld ki.Lépj bele az egyik lábaddal,majd próbáld elszakítani.Majd próbáld kézzel-lábbal.Majd próbáld kiszabadítani az egyik kezeddel a másikat.Majd próbáld kirágni magad a szorult helyzetből.Majd próbáld ne egyre jobban folytogatni magad a fűvel.Majd próbálj elmormolni pár halk segítséget.Majd gondolkodj el az életeden,hiszen időd,mint a tenger odalenn...
E kis kitérő tanulsága az lett igazából,hogy az oda 5 perces út bőven van 10 és máshol fogsz kilyukadni.Ja és hogy egy kutya bárhol elfér.(Ezt azért kicsit igazságtalannak tartom ám!)
Szabály8:Úszó kutya mellett ne ülj a földre!Én belebuktam,és miközben egy egész kenyérre elegendő magot öntöttem ki a cipőimből és sebeimet nyalogattam a dzsungelharc után,Álm jóvoltából meg is pacsálhattam egy kicsit.Nem akarta,hogy hőgutát kapjak vagy mi,hát hozott nekem egy kis vizet...a bundájában... -.-'
A mai nap illusztrációja:
Avagy Álm csakazértis szemben úszik az árral.

Roxi

Üdv!

Nos,üdvözletem itt!
 Nos,Nojbejt(barátainak csak Nojbi-sajnos  nem tudok egy ilyen pofinak nem gügyögni)Didu családjának legfrissebb tagja.Azt mondták,beagle keverék.Nos,szerintem a másik fele egy plüsssárkány lehet.Egy rajzfilmes mókus tekintetével.Ha nem kan lenne,és az én kutyám.tuti csecse rózsaszínbe öltöztetném!Nade ez egy másik történet...Nojb egyébként,előéletét tekintve,priuszos.Állítólag önhibáján kívül került rácsok mögé,mert nem épp kutyánakvaló gazdája volt,de mostani viselkedését elnézve,néha ráférne még egy kis magánzárka.(Bár,elképzelhető,hogy azt is bevédené. -.-' )Szóval Nojb 2010.04.18.-án szabadult a kezünk által a győri Emberek az Állatokért Alapítvány menhelyéről.Ha rászabadítottunk egy sárkányt a világra,bocsánat. :)

A következő szereplők...naná,hogy mi vagyunk! :)
 Szóval,Roxi vagyok,18 éves,győri állampolgár.Van egy kiskutyám,az SzörcsPuncs Álmos,aki egy duplabundás ügynök,szabadidejében hiperaktív búvárkutya és vizinövény-életmentő.6,5 éves labgolden,komoly úr.Aki ismeri,tudja róla. ;)
Ő egy utcáról összeszedett csiszolatlan gyémánt.3 évvel ezelőtt találtam Rá,majd egy hónap huzavona után előző gazdái lemondtak róla,így került hozzám ideiglenesen.Nos,igen,ideiglenesen.Ne menjünk bele...Azóta a 'komoly úr" erősen elkényeztetett lett,anyuci pici babakutyája,akinek égeti a mancsát a beton,nyomja a pici csülkeit a konyhakő,stb.,stb...Dehát,én így szeretem,mások meg legalább jogosan mondják,hogy a kutyámmal foglalkozom a legtöbbet.Igényli,kéremszépen,igényli!Az életünk nem csak móka és szórakozás,a kezdők alatti szinten gyakoroljuk a Dog Dancing alapjait,ami vagy működik,vagy nem.Ezvan.

Állandó mellékszereplőink:

Didu részéről:Szájmon,az egyesszámú Macska.Ő ugyanonnan indult,ahonnan Nojb(Didu bukik a rosszdiúkra,a börtönruha teszi,vagy nem tudom,dehát ez van...)Azóta tiszteletbeli kiskirályfi lett otthon.

 
Nevenincs Rettenet Kismacsak,a kettesszámú macska.Ő karácsonyi ajándék volt,a jól emlékszem,Didunak,Didutól és az utcától.

 
Részemről:A Menhelyesek:
Boni,az 5 éves jagdterrier ivartalanított kan blöki.Teljesen terrier,erős hörcsög beütéssel.

 
Brúnó:Nagytestű,nagyon fiatal,nagyon szertelen,lakli kamasz.Teljesen jófej,bújós tündérmaci,mielőbb gazdit keres,ahol egy kis rehab után álomkutya lehet.(Nem tudom,mi történt vele eddigi életében,de a póráztól,a ki- és bemeneteltől még nagyon fél.)

 
Ők aktív gazdikereső státuszban vannak,szóval,esetleg,ha valaki beleszeretne egyikükbe,ne habozzon,keressen meg gyorsan! :)
Nos,igazából,bemutatkozásnak,szerintem ennyi elegendő...Didu majd folytatja. ;)

Roxi