Éjszakai kalandtúra Csömörre

Tudjátok,én,innen a városból,néha mégiscsak irigylem azokat az eseménytelen falusi éjjeleket...
Multkor megtalált egyik rokonom,hogy jaj,milyen szegény blökit látott,teljesen le van soványodva,intézzem el,hogy bekerülhessen a menhelyre.Este nekiindultunk megkeresni,de nem találtuk sehol,még véletlenül sem...Ennyit az előzményekről.
Tegnap éjjel(ó,én balga!) nekiindultam éjfél előtt pár perccel Álmmal,mondván,sétálunk egy jót,emberek nélkül.Nos,meg a mesemaci...
Ugyanis,még az utca végéig sem érhettem,mikor ránk vetette magát egy blöki.Hát,amúgy,el kell ismerni,tüncimackó a kisblöki.Csakhogy,már cirka 4. hete tüncimackóskodik itt.Tehát erősen kóbor...
Nesze neked,érzéketlen Roxika,telefon elő,rokon a legszebb álmából felriasztva: "Öhm,szia,boccs,hogy  ilyenkor...itt a kutya..."Rokon persze visszakozott,hát ő most nem tud vele mit kezdeni,mert bár igaz,hogy holnap nem dolgozik,dehát...áhh,inkább nem.Szuper...
Nos,a sétám a következőből állt:
"Najó,nem jöhetsz velem...Komolyan,nem tudlak hova rakni!...Menj vissza!Hallod,tünéés!...Ááálm,gyeremáááár!...Mondom,tünés!TAKARODJ!(hüpphüpp)...Nemááár,ne csináld ezt velem!...Álm,a rohadtéletbe,gyere mááár!(trapptrapptrapp)...Neee,ne fuss utánunk,te nyomorék!Túnj innen!...Komolyan,miért én?!(brühühüüü...)Menjinnen!..."
Nagyjából ebből állt a 20 perces sétánk.Mire visszaértem az utcánkba,már széjjelbőgtem mindenem,kislelkem cafatokban lobogott utánam...mire megcsörren a telefon:
"Szia!Merre vagytok?Az előbb már kerestelek titeket lenn...Veled van még a blöki?Akkor gyertek ide!"
Köszi rokon,jól vagyok,komolyan... -.-'
Na de seráfütty,legalább lesz helye az ebnek,vihetem holnap a menhelyre.Jippí!Ejutottunk a házig,kiskutya aktívan követett minket...az ajtóig.Ott már köszönte,ő inkább kinn marad.Póráz látványára inkább el is távozna.Na majd kajára!...Hát,igazából nem kér enni,köszöni,ő konkrétan csak megd*gná Álmot,aztán menne is,komolyan,nem akar ő sok vizet zavarni...
Rokon nagy türelmének és Álm jó popsijának hála,soksok küzdelem árán feljutottunk a negyedikre.Bejutottunk a lakásba is.Minden szép és jó!Boldogan caplattunk haza.
Másnap reggel visszatértem a tett helyszínére...Kiskutyát(hogy ne hívjam máshogy) az asztalon találtam,ahol is aktívan igyekezett kivetődni az ablakon.Itt kezdtem úgy érezni,ez a kutya nem szeret nálunk...
Bezzeg a konzervet szerette.Gyorsan.Aztán vissza az egész.
Azt már el sem kell mesélnem,mekkora kudarcba fulladt,mikor kreáltunk neki egy nyakörvet egy övből és a pórázommal megpróbáltuk levinni pisilni.Tanulság: az övek nem túl strapabíróak.A kutya pedig megfullad,mindenféle kényszer nélkül.Laza pórázon is.És közben visít hozzá.Valahol a3. és a 4. szint környékén.
Feladtuk,ment a telefon a menhelyeseknek,segítség kéne,esélytelen ezt a blökit lábon bevinni.Nagy huzavona után kiküldték az én Jocó barátomat,akivel reggel beszéltem és azt mondta,hogy szabadnapos...Hát,örült nekem,nagyon. :D
Kiskutyát rábeszéltük,hogy Jovó kezében jó helyen lesz,majd az autóban is...majd,hogy a pórázt inkább ne rágja el...bár,itt szerintem csak az volt a mázli,hogy a kennelhez vezető út rövidebb volt,mint a póráz tűrőképessége.
Tehát,a végeredmény:egy mérges szabadnapos menhelyes,egy dühös,félős,ám biztonságba helyezett blöki,az én megnyugodott kislelkem,hogy tettem érte valamit...és durcás Álm,aki még mindig nem heverte ki,hogy a tegnap éjjeli csalimacskakaját nem ehette meg.
És,hogy miért Csömörre?Egy éjszaka alatt simán a csömör határára jutottam.Ennyi. :D
(Ez egy régi lovas fórum egyik topicjának a címe volt.-a szerk.)