2010. július 12., hétfő

beköszönés....

....a várva várt. Ahogy Roxi nemrég a fejemhez vágta, lassan már mindenki hülyének nézi hogy emleget egy didut, aki valójában nem is létezik... Hát itt vagyunk, létezünk-létezgetünk, és ezentúl növekvő szorgalommal postolunk is :)
A bemutatkozó képeket Roxi már feldobta a nevünkben is, ígyaztán nem maradt más hátra mint előre, szóval bele is csapunk a lecsóba rögtön, amúgy görögösen.
Van nekünk itt a faluvégén egy kis tavacskánk. Azaz épphogy nem a miénk, mi csak használjuk, rendeltetésszerűen :o) Már egy ideje amúgy bennem volt a cidri, hogy nem ártana végre összefutni a jogos tulajdonossal, és kérni valami engedélyfélét, hogy a bár bekerítetlen, de mégiscsak magánterületén randalírozhassunk. Nos örömmel jelentem, a nagy találkozás ma végre megtörtént. Természetesen Norbi azt a másodpercet választotta a sáros-iszapos vizecske rámcentrifugálására, mikor begördült a naaagy kék autó. Úgyhogy elegánsak voltunk és bizalomgerjesztőek. Azon kívül a legszebb társasági modorunkat is sikerült elővenni...  Norbi drága üvöltőrohamot kap minden 30 feletti férfiember láttán (akkor is ha kocsiban van és csak a feje látszik), én meg épp ideges és zavart voltam, mivel ott álltam pórázba csavartan egy számomra ismeretlen ember magántavának partján, a fejem lángolt a trendi sárcseppek alatt, miközben az ismeretlen ember bizonytalan mosollyal érdeklődött hogy tulajdonképpen mifenét csinálunk mi itt ... ? Miután kicsomagoltam magam a pórázból, és egyúttal befogtam a legvadabb hisztiroham közepén fetrengő ebzetem száját, megpróbáltam elmagyarázni hogy hááát mi csak itt sétálgatunk ..... meg piiiicit a vízbe is bementünk, de igazán csak egy csöppet. A cirka 10perces társalgás eredménye: tulajbácsi nagyon jófej, a sétálgatásra-pancsolásra pedig megkaptuk az engedélyt. NEKÜNK szabad, így nagybetűvel, és még azt is hozzátette, hogy viszont akkor szól a fiának ... ha már mi itt sátálgatunk .... :D :D 
Úgyhogy mai sétike kifejezetten eredményes volt, a bemutatkozás után még egy darabig pacskoltunk a bokáig érő partszakaszon, aztán mikor már nagyon hegedültek szúnyogék inkább hazamenekültünk. A szúnyogriasztó spray eredményes forgatásának köszönhetően (obivankenobi stílusát képzeljétek,  Didu a narancssárga raid-karddal, miközben egy batárnagy szatyor meg egy túlmozgásos bíglimix csüng a két oldalamon) élve ki is jutottunk a tetthelyről, bár az biztos hogy egy darabig nem lesz magas a vérnyomásom...
És akkor a fényképes dokumentáció:

a tavacska


 a kék kuka, mint a civilizáció ígérete ... (kamu)

ezen a képen van 2 nyúl. aki nem látja, magára vessen. Norbi látta....

ázottkutya


mink :)

1 megjegyzés: