Ha késő éjjel érsz haza,neadjisten még valami csekély mennyiségű alkoholt és bevittél a szervezetedbe,majd jóó korán felkeltenek,még véletlenül se menj a reggeli séta során a megszokott játszótérre,mert tutira bandázás áldozata leszel.Velem is ez történt.Úgy indultam neki,hogy oké,kis,rövid egészségügyi kör,aztán jövök haza zombulni.
Körülbelül 5 perc alatt odaértünk Nico,Arthur,Oszkár trióhoz,azaz a Labda Teamhez.Nico egy 3,5 éves golden retriever fiúka,vele már elég régóta nagyon jóban vagyunk,órákon át el tudnak mászkálni egymással Álmossal,én meg a gazdival. :) A legjobb,hogy ha Nicoval sétálunk,Álmos átmegy kis sedre tinikutyába.Látnotok kellene,mikor úgy totyog az én vénfejű 7 éves kutyám a fiatal,magabiztos Nico után,mint egy kiskacsa. :D
Oszkár egy 1,5 éves fehér törpeterrorista(najó,uszkár...de szerintem ez jobban illik rá).Konkrétan,vagy labda után rohan,vagy épp labdával rohan visszafelé,vagy hozzádvágja a labdát,vagy ugat,hogy NEMÉRTEDHOGYDOBDMÁRELBAZZEG?! És ha eldobtad,kezdődik előlről.Akár 5 órán át.Mesélte a gazdája,hogy jó időben a játszótéri gyerekekkel szokott labdázni.Egyszer úgy kellett ölben hazavinni a kutyát,annyira kikészítette magát.Brutál. :D
És hát Arthur...Arthur egy pár hónapos kölyöklabrador.TÜNEMÉNYES!Imádom a nagy füleit,a ráncos homlokát,ahogy erősen figyel a nagykutyákra.Ha épp mászkál,vagy eldől,a lényeg,hogy mindig rág valamit(ma pl a labdákon kívül egy gesztenye volt az áldozata).Nicotól megtanult gödröt ásni,Álmostól botot rágni.Azt hiszem,jó hatással vagyunk rá. :D
Szóval,velük futottunk össze,kora hajnali fél9kor.Még oda sem értünk,mikor Oszi már elém jött és hozzám vágta a labdáját.Valahol itt éreztem,hogy bebuktam és nem szabadulunk egy ideig.Álmos mostanában,ha más kutya is van ott,meseszépen labdázik.figyel,elrohan utána,összeszedi,visszahozza,mindezt egész jó tempóban.Ilyenkor büszke is vagyok ám rá,hogy a maga 7 évével simán bírja a fiatalok tempóját. :)
Nos,az a helyzet állt elő,hogy 4 labdamán eb volt 2 labdára.Naívan belenyúltam a zsebembe a mi labdánkért,megnyomtam,csippantott...majd vége volt mindennek.Minden kutyának az én labdám kellett.Varázslabda,eddig minden kutyának bejött,Álm is azzal tanult meg labdázni.
Az ott,az a narancs-pink teniszlabdaszerü izé,bizony.Fantasztikus hatalmas sikere van,minden kutyásnak ajánlom.(bár nem tudom,honnan szerezzenek,mi nyertük tombolán az RRtalin :D )
Majd ezután Nicogazdi is elővette az ő teniszlabdájukat.Ami anno még fehér volt.most olyan,mint a föld.fehér-barna-koszos.A föld meg havas-barna-sáros.Találd meg!Kőőőőszi...
Aztán,miután örültünk egy sort,hogy minden kutyának van saját labdája,jött a felismerés:mostantól 4 labdát kell nyomon követni,ha nem akarjuk elhagyni egyiket sem. Nem tudom megmondani,hogy a kutyák,vagy mi kerestük többet a labdákat... :)
Azt kell mondjam,szeretem ezeket a reggeleket.Jó más ilyen elvetemültekkel együtt ébredezni,miközben egy csomó boldog kutya rohangál körülöttem. :)
Képzeljétek,multkor kikísértem egy barátnőmet a vonatállomásra Álmossal.Mennénk le a lépcsőn,mire egy csövesbácsi megállít,hogy:
-Elnézést,há' hadd kérjek má' magától valamit!
-Igen...?
.Há' adja má'n nekem a kutyáját!
Heee?! o.O
