Menhelyhírek

Ma végre érdemben is kinn voltam,nem úgy,hogy felkapom Bonit,futunk,majd vissza és tipli haza.Ma úgy is van időm-felkiáltással elvonultam,hogy jól megzaklatom a drágát.(Tegnap két 5öst is kaptam,úgyhogy ennyit igazán megérdemeltem. :) )
Katának szóltam volna épp,hogy lenyúlom az úrfit egy kicsit,mire megkért,hogy akár az elkülönítőben lévő kis jagdot is kivihetném egy körre.Hát persze,miért ne,hisz az előbb mondtam,hogy van időm.Jó,de az ottani flexivel vigyem,mert azon nagyobb a mozgástere,hadd fusson,azt szereti.Jó,persze,érthető.De óvatosan vegyem ki,mert repülőrajtból indul.Természetesen figyelni fogok rá. :) Egy bájmosollyal tovalibbentem elkülönítőirányba.Benézek,majd aktívan megijedek,mert egy mozgó ketrec pattog épp a jobb vállam fölött.Kicsit később rájöttem,hogy a kis jagd a mozgatórugója az egésznek.levadásztam a flexit,miközben abban bíztam,hogy nem fog ketrecestül a fejemre mászni,mert az már mégsem lenne annyira vicces.Megtaláltam,egyik retesz kinyit...tombolás nő...másik retesz kinyit...tombolás még jobban fokozódik...ajtó szorosan a ketrechez szorítva,hátha abbahagyja az őrjöngést.Utólag visszagondolva badarság volt erre várni...Miután láttam,hogy esélytelen,szépen ujjanként bejuttattam a bal kezem az ajtó és a rács között(ügyes vagyok,mert az ajtót nem mertem kinyitni,szóval a jobbommal még mindig odaszorítottam :D ),majd megfogtam a nyakörvét...Nos,ha láttatok már bikarodeót,kábé úgy néztünk ki,a blöki volt a bika,a kezem meg az a szerencsétlen,aki a gyantától nem tudja elengedni a kötelet,hogy legalább kisebb sérülésekkel megússza.Valahol itt adhattam fel és nyitottam ki az ajtót,mondván,a nyakörvénél fogva úgy rákötötte magát a kezemre,hogy nem tud elfutni.Csak ha visz.(Remény hal meg utoljára alappon bíztam benne,hogy nem fog elcipelni a bokámig érő blöki.)
Szóval kinyitottam az ajtót és teljes mellszélességgel befeszítettem a ketreccel szemben.Blöki ugrott,egyenesen a nyakamba,én meg azzal a lendülettel magamhoz szorítottam.Nyertem! ^^,Gondoltam én...
Nagynehezen rákepesztettem a pórázt és kiszabadítottam a bal kezem is,majd elindultunk kifelé,ő ölben,én meg minél gyorsabban.Édi volt,cukin tud kézben utazni :) Kinn leraktam.Mehetsz!-mondtam neki...és ő ment.Mint a szél.Ideodaamoda,mindenfelé,teljes nem tudom hány sok méteres pórázhosszon...Rettentően elfáradtam,ahogy néztem,már attól is.Szerintem,ha 3 órát mennék vele egyhuzamban,akkor is végigrohanná ugyanígy az egészet.Hatalmas dombon kéne felfelé futtatni,hadd örüljön! :D És azt mondják az okosok,hogy már nem mai csirke.Bele sem merek gondolni,milyen lehetett fiatalon! :D

 Vendel

Vendel után jól megmosakodtam(mégis csak elkülönítőben van,vagymi...) és jöhetett Boni!A benti kennelek elülső kijáratát telepakolták mindenféle hipiszupi dologgal,aminek annyi lett az eredménye,hogy nem lehet átjárni...A konyhánál kell kimennünk Bonival,ami még hagyján,arra kevesebb a benti kennel...csak hogy kívül végig kinti kennelek vannak...Egy élmény arra vinni a kutyautáló kutyát...Eddig jól bementünk a fűre,csakhogy ott áll a víz,nem túl kellemes...Legközelebb megpróbálom a kennelek előtt,hátha,aztán majd meglátjuk,mi lesz.

Szóval,miután kiúsztunk,szokás szerint ki a kapun,át a parkba az úton.Út mellett ránézek:

-Boni,ül!-mondom neki.

Rámnéz.

-Boniii,ül!

Hmm-hmm..

-Bonca,mi van már?Hát üljél le,tudoood!

*tipeg-topog,néz rám,behúzza a fenekét,még mindig néz,NÉÉÉZ...

-BONIII!!!Mivan?!

*hozzáérinti a popsiját a földhöz(nem mondanám,hogy leült),majd NÉÉÉZ...

Jó,oké,elvégre lehet rossz napja,meg hát menhelyes kutya,örüljünk az apró sikereknek is...Megyünk tovább.

Egészen kellemesen éreztem magam.Bambultam a fákat,az utat,filózgattam...Nade héé!Hát nekem erre nem szokott időm lenni!MIVAN?!Gyorsan megbizonyosodtam róla,hogy Boncót se el nem hagytam,se meg nem öltem.Sétálgatott kicsit előttem,kicsit mellettem,néha kihasználva a póráz teljes hosszát,de általában laza pórázon.Mi a franc van evvel a kutyával?Nem hozhattam ki mást,ugyanúgy ugrált,fogadott,ahogy szokott...Meg hát egy év után csak nem keverem össze mással,bakker...Hmm,na mindegy,tényleg rossz napja lehet.

Elsétálgattunk  egy jó 3/4 órát,mikor úgy döntöttem idő van,menjünk visszafelé.Ahha,mint a veszett malac,megindult,amint irányba állítottam.És akkor megvilágosodtam!

Boncó utálja az esőt!!!Minden világos!Ezért jött olyan kedvetlenül,mikor távolodtunk a kenneljétől és ezért nem akart leülni a VÍZBE!Az én Boncámról,a kis morgós hörcsögről,a bonsaivérebről kiderült,hogy a kennel mélyén ő egy igazi kényes urikutya.Erre sem számítottam,valljuk be! :D

Álmossal reggeli sétánknál megállított egy néni,azt mondja,"Elnézést,fiatalember!"Na most,oké,hogy nem vagyok egy csajos csaj,de azért naaa...

"Nem látott egy kis barna kutyát?"

Hát,be kell valljam,nem láttam.Ám ekkorra kilógott az egyik erkélyről egy másik nő,majd elkezdtek csacsogni,hogy a kutya megint(!!!) lelépett.Mindig ezt csinálja!-mondja felháborodva a néni.Múltkor is éjjel fél1re jött meg!Mert hogy ő azért engedte ki,hogy intézze el a dolgát,nem azért,hogy elfusson.-ad 1:még szerencse,kezitcsókolom...ad2:szerintem a kutya a paraszt.Hogy indulhat úgy ki a lakásból,hogy megkérdezné előtte,ugyanmár,miért is van kiengedve?!Hálátlan,kezelhetetlen,kibírhatatlan dög...

Na szóval,viccet félretéve,erősen elgondolkoztam rajta,hogy bemutatom a nénit a pórázomnak,mint valami csodaszernek.A formai dolgok letudása után pedig vagy hurkásra csapkodom vele,hogy beleverjem a hülye fejébe,hogy valami nem jól működik,vagy nemes egyszerűséggel felkötöm vele az első fára...

Azért kaptunk ma egy kis pozitívat is,egy néni konkrétan ájuldozott az utcán Álmos szépségétől és okosságától(utóbbit nem tudom,honnan láthatta,de ő tudta,hogy nagyon ügyesokos. :D )Neki is van egy spánielje és egy skót-farkaskutya keveréke.Aranyos néni volt. :)