lápi bozótdisznó vol.2.

Újra lencsevégre kaptuk a lápi bozótdisznót

általában ilyen terület a természetes lelőhelye

miután meglátott minket,felkente a harci díszt

felmért minket

a hatás kedvéért erre a tekintetre ráközelítettünk,csak hogy tudjátok,miről beszélek

majd elindult

mint az első feljegyzésben is említettem,a lápi bozótdisznó egy vadállat,tehát okosan kell vele bánni!De ha elég tökös az ember lánya,rájöhet,hogy a támadás a legtöbbször csak erőfitogtatás,a lápi bozótdisznó a végén kitér az ellenség elől

vagy csak mi fogtunk ki egy töketlen példányt

Aztakurva

hát ez...egy cikk,erős idegzetűeknek

Csesznek

Nos,újra jelentkezik az Álmos-híradó!

Tehát,voltunk hó elején Cseszneken kirándulni a három sráccal.Egy élmény volt,elmesélve fele olyan jó sem lesz,mint volt. :D
Kezdődött úgy,hogy akkor menjünk fel a várba,mert az milyen jó séta lesz.Parkolóban kocsi lent hagy,majd nekiindul.Pórázon indultunk,mondván,úgy is el lehet majd engedni,amíg baktatunk fel.
Hát gyerekek,nagyon ciki,de lószarnyi út sem volt a parkoló és a vár között.Léptem kettőt,mire felfogtam volna,hogy sétálok,már adták a jegyeket! :D
Persze már az ajtóban,amíg a fiúk jegyeket vettek,én bekattantam és fotókért sikoltottam.
Kapus fénykép:

Aztán lemásztunk a szikláról,majd máris másért sikoltottam:
ugyanis a hátam mögött közben becsekkolt egy hegyibari.Amiről a srácok elfelejtettek szólni,hogy mögöttem van...és természetesen Álmost sem zavarta...

Kábé 10 percet haldokoltam még,mire végre továbbindultunk,és innentől a várban töltött időről meséljenek a képek.Álm úgy gondolta,hogy ő igazából pont jó lenne várúrnak.Ezt sok helyen leellenőrizte,hogy tényleg minden szituban beválna-e,azt döntsétek el ti:

a vár egyfajta szerepjáték-kényszert dobott ránk,így mindenféle alakos képet alkottunk


hungarista kutya:

történelmi kutya

bújós anyakutyája kutya

Mátyás király :D:D:D

Szinte minden kőnél,minden pózban fotózkodtunk,a végén már csak azért,mert azon is lehetett röhögni. :D
Álmos is élvezte,pláne a kilátást,amitől,megmondom őszintén,mindig enyhe szívrohamot kaptam,amikor felállt két lábra és kikukkolt a mélybe... -.-'
Tehát vár megvolt,pipa,első számú kajálás pipa,most akkor mi legyen?Nem mehetünk még haza,Álmos nem fáradt el.Hova menjünk?ama szuper ötletemre,miszerint olyan helyre,ahol el tudom engedni,hadd fusson,fél órás ide-oda autózásban lett részem,miközben egy cseppet sem jutottunk előrébb.Olyannyira nem,hogy végül a vár parkolójában lévő(igenigen,onnan indultunk :D ) mézet és parkolójegxyet áruló néni mesélt a Kőmosó-szurdokról,hogy az milyen szép,és egy kis útbaigazítás után neki is indultunk.Majd még egyszer,meg még egyszer,meg még egyszer...de a negyedik nekifutásra végre sikerült belőni,azt a kábé 20 centis bevágást a bozótban,szorosan egy kerítés mellett... :D Állítólag tanösvény.Végül is,biztosan szuperül meg lehetett róla figyelni a dínókat. :D De mi akkor is végig megyünk rajta!
Engem kábé 2 perc után megingatott eme hitemben az elém leereszkedő pók,mikortól is 5 percen át csapkodtam magam párom mellkasához,hogy ha kell,rajta keresztül fogok innen menekülni,ugyanis szentül hittem,az a pók engem nézett...egészen addig,amíg a hisztim közepette drága Sofőrünk egy husánggal le nem csapta.Valahol itt kezdődhetett,hogy átváltottunk városi emberből vadba és nekiálltunk meghódítani az erdőt.

okosan hátul maradtam (figyeljétek,Álmos hogy oson a sorban :D )

valószínűleg még a tanösvény idejéből itt maradt őskori csúzli(naigen,valami kellett a tolakodóbb dínók ellen is :D )

Vadkutya

Közben megtanítottuk a blökinek a KŐ!-parancsot.Figyeljétek csak:
Itt van a kutya ugye,jobb,kicsit lent

Majd ekkor elhangzik a KŐ! parancs,határozottan,jól érthetően,a félreértések elkerülése,visszhang kizárása végett
és láss csodát:

Okkos kuttyaaa!

Mint kiderült amúgy,ezzel a laza 2 órás túrával megkerültük a várat az alatta fekvő erdőben.
Itt már kezdtünk megnyugodni,a távolban látszott a civilizáció :D

Álmos végre elfáradt,indulhattunk haza.Út közben csend és béke honolt. :)

A túrát ajánlom mindenkinek,szuper volt!Legközelebb is ilyen jót kívánok,magunknak és másoknak is! :)

(Látom,már 20 a rendszeres olvasóink száma.Nagyon örülök nektek! :) )

Kétlaki (?) kutya

Na tehát,megint egy kis gyors pironkodva pótlás:Legfrissebb hírek a hazai porta tájékán:
Na,ez már így nem is helyes konkrétan.Ugyanis már nem csak itthon vagyunk otthon.Kicsit máshol is.És remélhetőleg még lesz pár ilyen hely mostanában...
Szóval,az a helyzet,hogy a kedves gazdi már nincs egyedül.Sőt.Nagyon is ketten vannak mostanában,jelenleg elég mélyen egymás életében.Ergo mocskos sok időt töltenek együtt.Álmos ezt az elején annyira nem díjazta,ugyanis olyan gondolatok cikáztak abban az okos fejében,hogy én lecseréltem,már nem szeretem és amúgyis nem foglalkozom vele többet.(Ebben annyi igazsága volt,hogy kevesebbet voltam itthon az első időkben,ez tény,szánom-bánom is.)Nos tehát,mit tesz ilyenkor az okos kutya?Fellázad,természetesen.Tehát édes kiskutyám feltűnően hisztizett a rendszer ellen,mint például nem volt hajlandó a szobában aludni,csak is a bejárati ajtó előtt,feltűnően hangos sóhajokkal csapkodta magát a konyhakőhöz,messze nem vett rólam tudomást a sétákon és egyéb ezekhez hasonló szívfacsargató dolgokat művelt(lélekterrorista a javából).Erre tehát megoldást kellett találni,lehetőleg még azelőtt,hogy saját kézzel tépem ki és karikázom fel a szívemet,mintegy büntetésből,mert szemét állatkínzó vagyok.Ennek végeredményeként Álmos minden szerdán jön velem át aludni életem-állítólag-megédesítőjéhez.
Róla tudni kell,hogy ő nem volt kutyás.Semmi baja nem volt a kutyákkal,csak hát...na,biztosan tudjátok.Mindig tök rendesen végighallgatta Álmosról való áradozásom,tiszteletteljesen mosolygott,ha kellett,ámuldozott,ha a sztori úgy kívánta,de úgy kábé ennyi.Mikor bemutattam őket egymással két fejrepacsival elintézte...volna az Ebet,ha Eb hagyta volna magát.De ugye Álmos lélekterrorista,mint már mondtam,ráadásul enyhén nárcisztikus hajlamú és mellesleg rohadtul nem bírja,ha olyan emberrel van egy légtérbe,aki nem hogy nincs elájulva tőle,de kijelenthetjük,hogy magasról tesz rá.Tehát leült elé és tüntetett:nyaldosta,pacsizta,majd ütötte,morogta,fetrengett előtte,ráugrott ésatöbbi ésatöbbi.Ennek eredményeként múltkor arra kellett kelnem,hogy Ebem az ágy közepén szét dobott lábakkal hanyatt fekve horkol,míg drága párom szorosan magához ölelve a kutyát hasonló hangokat hallat.Asszem a kutya nyert.Vagy én...? :)
A másik hírek közül az egyik,hogy kérem szépen tarararaaaaaaaa:
Júni 13.-tól Kisbábolnán dolgozom a lovardában! ^^, Egyelőre alkalmi diákmeló,de 500Ft/óra,ami azért diákmelónak nem rossz.Főnökasszony első benyomásra egy tünemény,körülbelül 10 percet beszélgettünk ténylegesen a munkáról,a többit a kutyákról,Álmosról,az ő vizsláiról,útszélről összeszedett kutyáiról és a kiképzőtanonckodásomról beszélgetve töltöttük el.Megbeszéltük,hogy 13.-án kezdek.Másnap délelőtt felhívta a kapcsolatomat,aki bejuttatott hozzá és nagyon pozitív visszajelzést kaptam.Szóval,ha munkában is beválok,akkor nem csak nyárra szeretne ott látni.De azért ezt még nagyon nem szeretném elkiabálni. :) Ja és természetesen akkor viszem Álmost magammal dolgozni,amikor csak szeretném.Tehát,két pipa az álomlistáról meg is van: lovardában dolgozni,és kutyával együtt dolgozni.Lehet ennél jobb?
Lehet!Mint azt már előbb megemlítettem,kiképzőtanonc lettem.Ez azt jelenti,hogy Gyulára járok egy szuper kiképző mellé,aki kitanít a kutyázás különböző cseleire,cserébe én okosan és ügyesen elmegyek és megcsinálom a kiképzői vizsgát,hogy papíros kiképző lehessek.Ez hétvégente történik,ilyenkor Gyulán leszünk fellelhetőek én is és természetesen Álmos is,mert hát hol máshol lenne ilyen nagy eseményeknél,ha nem velem? :)
Szóval,úgy néz ki (kopp-kopp-kopp),bejött az élet egy kicsit most minden téren.Foggal-körömmel kapaszkodunk ezekbe a pozitívumokba és nem engedem el őket egykönnyen.Szóval vigyázz világ,jövünk!
(Természetesen Álmos lelki békéje teljesen helyre állt azóta,néha már kicsit féltékeny is vagyok,mikor egy-egy pillantása a páromra úgy sikerül,hogy megirigylem...De hát hiába,ha a férfiak egymásra találnak...mit tehet itt egy ló. :D )

Vadvirág-kupán

Alfa dog dancing kupán
(Ez a három srác a testőröm,mindenhová velük megyek.Holnap Cseszneken leszünk megtalálhatóak! :D )

K*csög

Szééép,vizes

Ez a vigyor...:D

A magas fűben rejtőznek a vidraptorok :D

In memoriam Sally

Most szembesültem a megdöbbentő hírrel,hogy Sally,a régen hányattatott sorsú,ma már Igazi Gazdinál élő golden hölgy 20.án átment a Szivárványhídon.
Nyugodj békében,Sally!Játssz a fenti barátaimmal sokat!

Fúúú...

...de eltűntem.Jahm,sok változás van épp folyamatban a házunk táján,egy ideje én sem tudom rendesen követni az eseményeket.Megpróbálom nagyjából elmesélni,mi a helyzet.Nem garantálom,hogy időrendi sorrendben lesz a sztori,de örüljünk annak is,ha semmit nem hagyok ki. :D
Szóval az első és legfontosabb:túl vagyunk életünk első dog dancing versenyén.Prebeginner osztályban,azaz a teljesen kezdő kategóriában indultunk,mivel hogy tényleg azok voltunk.Itt nem volt helyezés,hanem szóbeli értékelést kaptunk a zsűriktől egyenként.Én elsőre megkaptam,hogy ne izguljak ennyire,mert elrontom,pedig milyen ügyes kutyám van.Ennyi. :D Van még mit javítani a dolgokon,de nagyon korrekt zsűri volt,mindenben egyetértettem,amit kritizáltak,ezeket a hibákat már én is észrevettem.Szóval jófejek voltak.Ebben a kategóriában még egy páros indult rajtunk kívül,és bár nem volt helyezés,szerintem és még jópár ember szerint mi voltunk a jobbak.Szóval nagyképű vagyok és azt mondom,hogy megnyertük a kategóriánkat. :P (A másik lányt sajnáltam,a kutyusa nagyon ideges volt az egész új helyzet miatt,nem csoda,hogy nem tudtak annyira összeszedetten dolgozni,de ahhoz képest ügyesek voltak nagyon. :) )
Természetesen melyik kutya volt az,amelyiknek a büfésbácsi külön sütött bundás kenyeret és melyiket etették kisgyerekek almával?... :)
Ki oson épp a büfétől visszafelé...?

Végig mosolygott... :)

És akkor a trükkök: Pacsi

Láb közötti grasszálás

Elcseszett mókus-póz

Puff neki

Kutyahopp

Elcseszett mókus-imádkozó sáska keveréke-póz

8

Meghajlás

Amúgy ennyire volt versenydrukkos a várakozási időben...

Jó kutyám van...jó nyálas :D

Mostanra ennyi,hosszabb lett ez a beszámoló,mint amit terveztem.Most már szép lassan talán bepótolom az elmaradásaimat,a versenyt legalább már felírtam. :)

Áldozat

A kutyázás legújabb szabálya:
Ha késő éjjel érsz haza,neadjisten még valami csekély mennyiségű alkoholt és bevittél a szervezetedbe,majd jóó korán felkeltenek,még véletlenül se menj a reggeli séta során a megszokott játszótérre,mert tutira bandázás áldozata leszel.Velem is ez történt.Úgy indultam neki,hogy oké,kis,rövid egészségügyi kör,aztán jövök haza zombulni.
Körülbelül 5 perc alatt odaértünk Nico,Arthur,Oszkár trióhoz,azaz a Labda Teamhez.Nico egy 3,5 éves golden retriever fiúka,vele már elég régóta nagyon jóban vagyunk,órákon át el tudnak mászkálni egymással Álmossal,én meg a gazdival. :) A legjobb,hogy ha Nicoval sétálunk,Álmos átmegy kis sedre tinikutyába.Látnotok kellene,mikor úgy totyog az én vénfejű 7 éves kutyám a fiatal,magabiztos Nico után,mint egy kiskacsa. :D
Oszkár egy 1,5 éves fehér törpeterrorista(najó,uszkár...de szerintem ez jobban illik rá).Konkrétan,vagy labda után rohan,vagy épp labdával rohan visszafelé,vagy hozzádvágja a labdát,vagy ugat,hogy NEMÉRTEDHOGYDOBDMÁRELBAZZEG?! És ha eldobtad,kezdődik előlről.Akár 5 órán át.Mesélte a gazdája,hogy jó időben a játszótéri gyerekekkel szokott labdázni.Egyszer úgy kellett ölben hazavinni a kutyát,annyira kikészítette magát.Brutál. :D
És hát Arthur...Arthur egy pár hónapos kölyöklabrador.TÜNEMÉNYES!Imádom a nagy füleit,a ráncos homlokát,ahogy erősen figyel a nagykutyákra.Ha épp mászkál,vagy eldől,a lényeg,hogy mindig rág valamit(ma pl a labdákon kívül egy gesztenye volt az áldozata).Nicotól megtanult gödröt ásni,Álmostól botot rágni.Azt hiszem,jó hatással vagyunk rá. :D
Szóval,velük futottunk össze,kora hajnali fél9kor.Még oda sem értünk,mikor Oszi már elém jött és hozzám vágta a labdáját.Valahol itt éreztem,hogy bebuktam és nem szabadulunk egy ideig.Álmos mostanában,ha más kutya is van ott,meseszépen labdázik.figyel,elrohan utána,összeszedi,visszahozza,mindezt egész jó tempóban.Ilyenkor büszke is vagyok ám rá,hogy a maga 7 évével simán bírja a fiatalok tempóját. :)
Nos,az a helyzet állt elő,hogy 4 labdamán eb volt 2 labdára.Naívan belenyúltam a zsebembe a mi labdánkért,megnyomtam,csippantott...majd vége volt mindennek.Minden kutyának az én labdám kellett.Varázslabda,eddig minden kutyának bejött,Álm is azzal tanult meg labdázni.

Az ott,az a narancs-pink teniszlabdaszerü izé,bizony.Fantasztikus hatalmas sikere van,minden kutyásnak ajánlom.(bár nem tudom,honnan szerezzenek,mi nyertük tombolán az RRtalin :D )
Majd ezután Nicogazdi is elővette az ő teniszlabdájukat.Ami anno még fehér volt.most olyan,mint a föld.fehér-barna-koszos.A föld meg havas-barna-sáros.Találd meg!Kőőőőszi...
Aztán,miután örültünk egy sort,hogy minden kutyának van saját labdája,jött a felismerés:mostantól 4 labdát kell nyomon követni,ha nem akarjuk elhagyni egyiket sem. Nem tudom megmondani,hogy a kutyák,vagy mi kerestük többet a labdákat... :)
Azt kell mondjam,szeretem ezeket a reggeleket.Jó más ilyen elvetemültekkel együtt ébredezni,miközben egy csomó boldog kutya rohangál körülöttem. :)

Képzeljétek,multkor kikísértem egy barátnőmet a vonatállomásra Álmossal.Mennénk le a lépcsőn,mire egy csövesbácsi megállít,hogy:
-Elnézést,há' hadd kérjek má' magától valamit!
-Igen...?
.Há' adja má'n nekem a kutyáját!
Heee?! o.O