Kiskutya útja a Nagyvárosba

Hahó!
Nos hát,engem Kexnek hívnak és most ő ideültetett a géphez (lelöködagééépeeeetteáááállat,nemérted?!),hogy  én meséljem el nektek a sztorit.Szóval,ám legyen:
Aznap is korán felkeltünk és máris megkezdődött a szokásos zsibongás.A turistáknak bizony bánthatta a fülét,de mi már jól megszoktuk.Jha,az együtt élés sosem könnyű,a falak meg vékonyak...
Szóval ez megint egy olyan nap volt,amikor eljött hozzám.Szeretem ezeket a napokat,olyankor elmegyünk mindig kicsit világot látni.Általában jön a Szőke is,legalább nem érzem magam kutyául,amiért egyedül vagyok.
De ma ő nem jött.Ezen azért nem akadtam fenn nagyon,hiszen nagyon meleg volt,meg amúgy sem szokott velem nagyon foglalkozni.A Szőke kicsit nagyképű,azt kell mondjam...de hát nem csoda,amilyen betegesen viselkednek egymással néha.Szóval,egyedül érkezett meg hozzám,ráadásul kezdtem már rá berágni tényleg,mert megálltunk a tűző napon se előre,se hátra,pedig én már úúúúgy mentem volna.De mire felfogta és elindultunk...!Annak még kifejezetten örültem,hogy az erdő felé mentünk és nem a töltésre,ahol szörnyen süt a nap és fel-le kell rohangálnom a vízparton,mert az szörnyen veszélyes ám!Ráadásul az erdőben van a ketrec,ahol lehet rohangálni is a kötél nélkül.
Azonban tovább mentünk és kiértünk az erdőből...szóval nagyon masszívan halad valamerre...remek.De hát,ez van.Akkor hát sétálunk,sétálunk...de csücsüljön az,akinek reumája van!
Betértünk egy helyre,ahol több ember és több kutya is volt.Pontosabban két eb,picik,fehérek.Hogy ezek mennyit tudnak magyarázni!Az meg persze még véletlenül se tűnne fel nekik,hogy senkit sem érdekel,mit ugatnak.Miután jól körbeszaglásztam mindent,felpakolt egy másik csajjal egy ilyen magaslatra.Hát gyerekek,én mondom,a tériszony azért nem könnyű téma...olyan magason voltam ám,hogy álló helyzetében is arcon tudtam nyalni!

Próbáltam neki elmagyarázni,hogy igazából én úgy eltávoznék mondjuk lefele irányba innen,ha lehetne,de ő csak mosolygott és simogatott...majd végre nekilendültek a másik lánnyal...de héló,rossz irányba visztek!Azt kell mondjam,rohadtul nem beszéli a nyelvem és valamit orbitálisan félreértett,ugyanis én a földre gondoltam,ők meg valami mély és csúszós lyukba raktak.Aztán volt pofájuk lelocsolni és még röhögtek is rajtam!

szóval ez azért már tényleg durva volt!

Úgyhogy elmagyaráztam neki,hogy ebből részemről kösszép' elég volt,most csobbanjon ő,ha akar

...nem jött be.

Ezután visszapakoltak a magaslatra és meleg levegőt fújtak rám.Végül is,tök normális dolog 40fokban meleg levegőt fújkálni,ugye?De itt már cselessé váltam,úgyhogy szorosan hozzábújtam,ha én szenvedek,hát szenvedjen ő is.Nehogy már még egyszer kimarad valamiből,mint a vízből is!

Itt már tényleg kezdett elegem lenni a dolgokból...Ennek örömére megtudtam,hol lakik a Szőke,ugyanis vendégségbe mentem ezután,ezért kellett kinyalakodnom valószínűleg.De húú,hogy ott mennyi minden volt ám!Ott volt a Szőke is,meg egy csomó ember kisebb is,nagyobb is...Mókásak voltak,főleg azok a kis makettek.tök ugyanolyanok,mint a rendes emberek,csak sokkal kisebbek.Nem hiszem,hogy láttam már ilyet ezelőtt.Mindenesetre kedvesen tudnak simogatni,ezt nem árt megjegyezni,azt hiszem.

Nos,ott a Szőkééknél aztán volt mindenféle dolog ám!Egy csomót pózerkedtünk mindenféle dologgal.A kedvencem pl ez.Nem tudom,mennyire látjátok a képről,de ez bizony Keksz ízű jégkrém.Jópofa!(ám meglehetősen finom volt)

Találtam pár furcsa dolgot is.Súg,búg,tök érdekes...kicsit talán még ijesztő is... 

 Egyszer aztán újra megkaptam a kötelet és azt hittem,hogy akkor most már megyünk vissza.De teljesen másik irányba indultunk ám el.Most már jött a Szőke is,meg még egy lány.A Szőke meglehetősen nyugisan baktatott (mint mindig...nehezen lehet kizökkenteni az öreget),a két lány viszont úgy néztek ki,mint a málhás szamarak.

N a basszus,aztán jól megszívtam ám!Hát ilyen hatalmas gépszörnyeknek a szájába akartak ezek belemászni.Önként és dalolva!Még a Szőke is!Sejtettem,hogy valami gixer van vele,és ez most be is bizonyosodott.Hát ezt már tényleg nem!Szóval jó buli volt gyerekek,tényleg,de most már vissza kell mennem,további jó szórakozást!

...ez sem jött be.

Mozgott,rázott,zúgott az egész behemót,de hiába próbáltam felhívni magamra a figyelmet,hogy elmagyarázzam neki,csak nem volt hajlandó rám figyelni.Sőt,lecseszett!Itt tényleg besokalltam.Lefeküdtem a lábához és látványosan nem voltam hajlandó törődni a nyamvadt kis életével.Ha egy bazi vasizé általi halálra vágyik,hát hajrá!Felőlem aztán!

Ezt meg is hálálta.Ezt nézzétek: 

Kösszépen.Tényleg.Ezhülye...

Bár,én még jobban jártam,nem úgy,mint Szőke,aki akár Hannibal Lecter is lehetne ezzel a felszereléssel

Nos,ennek már több,mint két hete.Egy házhoz hozott minket a gépizé,tartozik hozzá egy udvar is,ahol nincs már a kötél és lehet csinálni mindent,ami mókás és jóóó!Ez általában mondjuk a rohangálást jelenti nálam.De hát,az tényleg remek egy dolog ám!

Érdekes egy nap volt,meg kell hagyni.Nem hittem volna,mikor elindultam,hogy ez lesz a vége...és most már nem hiszem,hogy visszamegyek valaha.

Na hát,ennyit mára,itt a mese vége...de nem biztos,hogy végleg becsukódik a mesekönyv.

Kinyitnátok még? :)

Kex

U.i.:
Azóta mesélte,hogy két haver is elköltözött azóta A Helyről.Remélem,hogy nektek is legalább olyan kalandokban van részetek,mint nekem,mióta elköltöztem.Hajrá Hero/Csoki és Elke! ;)

Tatabányán jártunk

Láttatok már UFOt?Én már igen!Tegnap,életemben először.Bár,azt hozzá kell tenni,hogy most lehetett először...
Augusztus 18.-án szervezte meg a Tatabányai Kutyaiskola az I. U.F.O. Kupát.Leruccantunk hát a Srácokkal meglesni,mit sikerült összehozni.
A verseny előtti nap kiderült,hogy a helyszín nincs közel az állomáshoz/városközponthoz...ellenben rohadt messze van.Itt mjdnem meg is dőlt a kirándulásunk,ugyanis nem akartam végigrángatni mindenen Álmost oda-vissza.Ám szerencsére az utolsó pillanatban Judit elvállalta a fuvarunkat,oda is,vissza is,ezt itt is nagyon szépen köszönjük neki!
Negyed7kor indult a vonatunk itthonról,amire már alapból rohannunk kellett természetesen.Bár,az emberek arca kifejezetten mókás volt,ahogy berobbant a két eb a vonatba.Ezután szerencsésen elértük a Tbányára menő vonatot is,kisebb küzdelmek árán felpakoltam Kexet rá.Álm olyan gyönyörűen száll fel,imádom!
Na,itt olyan kallerral sikerült találkoznom,mint még soha!Direkt megálltunk egy szélesebb folyosórészen,hogy mi is jól elférjünk,meg a többi utas is tudjon közlekedni.Jön a bácsi,kéri a jegyeket.Odaadom: sima jegy,pótjegy,és két ebjegy.néz a bácsi,nééz,nééééééz...majd némi fejvakarás után megkérdi,hogy kinél is van a másik kutya.Ezzel sikerült úgy összezavarnia,hogy a biztonság kedvéért lenéztem,majd megnyugodva közölhettem vele,hogy hiszen velem van mindkettő.Hjam,fekete volt a talaj és Kexet még a hatalmas radar füleivel sem volt képes észrevenni rajta...

Ezután gondolta csakazértis megfog valahogy: felsorolta hangosan,hogy van mindkét kutyán póráz és szájkosár is...majd a következő beszélgetés zajlott le köztünk:
-Akkor most két darab egy évnél nem régebbi oltási igazolványt szeretnék kérni!
- (???) Öhm...adom.
-(???) Van?!
-Persze.
-Mind a kettőnek?
-(Neeeem,csak az egyiket oltatom,mer' marha drága...)Persze,hogy van mind a kettőnek.
-Hmm...precíz.
Majd fogta magát és tovább sétált.Persze megnézni nem nézte meg. :)
Az út során még egy bácsi volt olyan kedves és beesett háttal a wcbe pont előttem,ezzel koronázva meg a hangulatomat.Egy szépséghibája volt a dolognak: a bácsi elég nagy volt,így csak diszkréten kuncogtam Álmba bújva.
Odaérve,az autóval megtett úton megbizonyosodhattam arról,hogy tényleg nagyon messze van a hely.Ezt nem tartottam annyira jónak,hiszen mi,akik tömegközlekedéssel tudunk csak eljutni egy-egy ilyen versenyre,ilyenkor erősen meg vagyunk lőve.Persze,azt is értem én,hogy hát ez a kutyasuli területe,meg minden,csak hát na...nem volt ez szerencsés.
Mire odaértünk,a fórumos banda nagy része már  ott is volt,ennek nagyon örültem.Jó volt újra látni a csajokat,szétökörködtük magunkat.És mindig volt,aki épp nagyon szeresse Kexet,így volt némi pihiidőm nekem is. Ott volt Orsi Ingriddel,Niki Arcussal,viki az egész falkájával,Csilla és Jovi,Viki Fidoval,Orsi kedvenc rasztapulimmal,Nomáddal és elnézést,de nem folytatom a felsorolást,mert elmegy az egész éjszakám rá...szóval A Lányok. :)

(és mennyire vicces helyzet,a képen egyedül Grid a lány :D )

A nap további része jól telt,az egyetlen,ami rossz volt,hogy iszonyatosan tűzött a nap,meg lehetett halni,miközben néztük a versenyzőket.De hát,ilyen ez a nyár...viszont voltak árnyékos részek,ahol le lehetett pakolni,sátrat,cuccokat,székeket,kutyákat egyaránt,ez jóó volt!
a kutyasuli elilntézte,hogy egy étteremből lehetett előre rendelni ebédet aznapra,ez is nagyon jó ötlet volt szerintem,így nem kellett a 40fokban 10perc alatt megromló vajaszsömlékkel küzdeni.A helyszínen lehetett venni hot-dogot és jégkását,amiből a málnás részt fix,hogy kifogyasztottuk!
A díjak is jól néztek ki,szép kis kupák voltak(bár én ezeket csak messziről láttam.)
Egy hiba volt,amit nem tudok sehogy sem lenyelni és engem rosszul érintett:
Miután lementek a DD-s bemutatók,hatalmas üres járat következett.Tervben volt még az apportverseny és a szépségverseny is,mégsem töltötték ki az űrt ezekkel,mindenki csak lézengett...Persze egy kis pihi nem árt,de egy idő után már nagyon nem találtam/találtuk a helyünket.

Ezt azért meg lehetett volna csinálni valahogy máshogy is.Pl én is neveztem mindkét ebet a szépségversenyre,mégis lemaradtam róla,mert mennünk kellett,ment a vonatunk... :/
Hazafelé már nagyon éhes és fáradt,ezáltal hisztis voltam (fúú,ne akarjátok tudni,milyen vagyok,mikor éhezem),kex ezt még megfejelte azzal,hogy se felszállni nem akart a vonatra,se befeküdni az ülésekhez, és természetesen pont úgy késtük le a vonatot a keletiből,hogy még két lépés kellett volna ahhoz,hogy kinyissam az ajtaját,mikor megindult a gépezet...Na igen,hoztuk a szerencsénket.
Hazaértünk,ettünk,aludtunk,szóval,azért végeredményben jó volt a nap,jól éreztük magunkat,köszönjük szépen a meghívást Szandrának!

A Nagybetűs Élet-jelmezes főpróba

Minden élőlénynél eljön az elszakadás pillanata.A növények a magvaikat a szél gondjaira bizzák,az oroszlánok elmarják a tinihimeket,mi emberek pedig egyszer csak nagyon nagykisfiúnak/nagykislánynak gondoljuk magunkat és elmegyünk világgá.Hát,most engem is elért ez a láz.Úgyhogy gondoltam egy nagyot,vettem egy mély levegőt és szereztem egy lakást Álmosnak,Kexnek és nekem ButaPest szélén.A cuccaim már beelőztek,ők már pestiek.Mi a blökikkel kábé kedd estére érünk fel.De akkor már maradunk is.Kell a változás,kell,hogy rákényszerüljek,hogy saját lábra álljak.
Persze,azokra a kis kekeckedőkre is gondoltam,akik most hüledeznek,hogy hűű,milyen jól megy neki,hogy csak úgy elköltözik,és külön lakásban éli tovább a kis életét: iskolába megyek. (már,ha felvesznek...).Éééés,nagy és hires újságiróvá kupálódok.Ámen!
Mikor elintéződött a pénz,a lakás és a felcuccolás témája is,leültem,kifújtam azt a rég elhasznált mély levegőt,és csendben nekiálltam cidrizni az egésztől.Szóval,tökre nagylány vagyok,de ott fent egyedül is leszek,fáradt is leszek,meg éhes is...ha még mindig vörös lenne a hajam,lehetnék majd  kölyökVuk dublőre is.Mi van,ha meghalok fent egyedül és csak két hét múlva találnak a hullámra?!...mármint a maradékára,amit a vad farkaskutyák hagynak majd...

Ennél a képkockánál inkább nyomtam egy pauzét,kimásztam az ágy alól,ahova idő közben csendesen becsorogtam,majd eldöntöttem:
Kell egy próba!
Szóval,igy jutottunk el a Váci Világi Vigalom nevű rendezvényre Álmossal,a Retriever Rescue képviseletében.Július 28.-29.-re voltak meghivva,ez egy komplett szombat-vasárnap,délelőtt 10től 18ig.Álmossal 27.-én,pénteken délután elindultunk fel,mondván,majd reggel az albiból indulunk el,és igy nem kell hajnal fél4kor felkelnem Győrben.Spóroljunk a vonattal is,menjünk sima gyorsvonattal...Délután fél3kor...
Két órás volt az út eredetileg...a MÁV pedig csodákra képes!Nem hittem volna,hogy tudja fokozni a 2 órás útidőt,de sikerült még jobban kiakasztaniuk:Biatorbágyon megálltunk egy 20 percre...mert az jó.A tűző napon...Utána már csak 3/4 órát kellett várnunk a Keletiben,hogy kijussunk a házhoz.
Következő meglepi: az albérletemnek egy idős bácsi a tulaja,aki,bár csak egy házrészt bérlek tőle,nem lakik ott.Havonta egyszer jelenik meg,begyűjti a pénzt,lenyirja a füvet és elmegy.Hát,ott várt a kertben...és az egész hétvégét ott tölti...Remekül tudok időziteni,az fix!
De legalább megismerkedett Álmossal is.
VÁCI VILÁGI VIGALOM

Szombat reggel fél9re érkeztünk meg a Keletibe,ahol T.,M. és párja,Z. várt már minket.Kocsiba pattantunk és elrobogtunk Vácra.A szombat közlekedés szempontjából nem volt vészes,hiszen hála T.-nak,keletinél kocsiba be,majd este keletinél kocsiból ki.Egy ilyet képes vagyok kisebb összezavarodásokkal átvészelni.
Nagyon jó időnk volt egész hétvégén,olvadoztunk a sátornál.Szerencsére jó helyen voltunk,pár perces sétával le tudtuk vinni a blökiket időnként mártózni a Dunához,a sátrunk mellett volt egy utcai csap és egy vizes sátorral pont mellettünk táboroztak le,igy a vizünkhöz folyamatosan kaptunk jeget és citromot. :)
A Vigalmon rengeteg árus volt,szebbnél-szebb dolgokat árultak.Volt sok egyéb program is,korongozás,koncertek,az árusok mellett rengeteg kávézó-söröző-étterem is volt.Még sosem voltam ilyenen,szóval nekem nagy élmény volt!
A társaság szokás szerint fenomenális volt!Délután még söröztünk is egyet a lányokkal-ebekkel. (és aktivan próbáltunk pasit fogni nekem,de Álmos mindig lealázott :D )
Eredetileg csak szombatra mentünk,de későn is végeztünk,igy az volt a tervem,hogy fent maradunk éjjelre megint,és majd vasárnap jövünk haza.Ám olyan heves tiltakozásba ütközött a terv,hogy ihajj!Parancsba kaptuk,hogy kötelező jelleggel meg kell jelennünk másnap is.
Itt kezdődött az igazi próbatétel:
Nem volt fuvarom.Mondták,hogy semmi gond,van tömegközlekedés.Jön vonat Vácra.A Nyugatiból.Nos,a Keletiig képes vagyok bejutni...
Onnan már csak el kell menned-és itt kaptam két infót:
1: Keletiből jobb felé kimész,megkeresed a 73as trolit,felszállsz,elmész vele a mittoménmármeddig,lezállsz és ott lesz a Nyugati.
2:Nem mész el a vonattal a Keletiig,leszállsz Kőbánya-felsőn (?),aztán onnan elmegyek érted (M.),és elviszlek a 109es buszig (?-már elhalványult pár emlék,szóval ha valamelyik info nem pontos,akkor bocsánat érte.Igy jár az,aki tologatja az élménybeszámolót),azzal elmész a hülyenevű utcáig,ott lesz a Nyugati.
Első körben délelőtt,a második variációval egyeztem ki,mert nagyon szimpatikus volt,hogy ott van élő segitségem is.Igy elindultunk 11kor otthonról és fél2re már Vácon is voltunk! :D
Persze mondták a lányok előző nap,hogy nyugodtan hivjam őket,ha leszálltam a vonatról,onnn már elirányitanak.De megint rámtört a nagylányvagyok-roham,igy minimális kerülővel,de megtaláltam a sátrat önerőből!Hosszasan veregettem a vállam célbaérés után.
Ezen felbuzdulva megint egy szuper délutánt sikerült együtt töltenünk,bár már kicsit túlzásba estek az égiek a jóidővel.Mig szombaton Missy és Bibi voltak a főállású simogatós ebek,mig vasárnap Hunter és Bibi csatlakozott Álmoshoz.Látogatóként a két nap alatt ott volt Gizi,Trinity,Jogar,Maya...szóval azért szép számban voltak a blökik is. :)
Vasárnap este a Nyugati felé még gondolkodtam a vonaton,hogy miért sötétedett be ilyen hirtelen...Hát,a Nyugatiba érve mindent megértettem.A pályaudvar fedett...de hogy minek?Úgy esett bent is az eső,hogy Álmos kinézett a vonatajtón és nem akart leszállni!
Visszafelé a trolis megoldást használtuk fel.Mire átértünk a másik pályaudvarra,a vihar szerencsére már elcsendesült.Természetesen még megkoronáztuk a napot azzal,hogy a villám belecsapott valamibe,amire a vonatnak feltétlen szüksége volt a továbbmenéshez,ezért két megállóval az én célom előtt megállt a vonat és igy a fél9es vonatról sikerült végre leesnem 10 órakor.Feljegyzés a MÁVról: kitűnő légkondi van a vonaton!Megy,ha kell,ha nem.

Innen már sima ügy volt az este:Már csak ki kellett totóznom,hogy melyik házban lakunk és hogy jutok be,ugyanis se közel,se távol semmi fény...sebaj,majd világitok telefonnal!
...ami egy "@nyád!"-sóhajtással masszivan nekiállt töltőért sikitozni...ami itt pihent Győrben...
Telefon kikapcs.,hogy éljen még valamennyit másnap,majd este fél11kor lefeküdni a full sötét új lakásban,hát...megfizethetetlen volt.
Szóval,jelentem,a főpróba lezajlott,és azt hiszem,egész jól vettem az akadályokat.Pedig hozta a szokásos formáját a mázlim!Ha igy is folytatódik,nem fogok unatkozni,azt hiszem.DE van esély,hogy túlélek odafent! :)

Templom

Hunter

Bibi

Sokan

A vasárnapi mag

Álmiii ^^,

Egy újabb szuper rendezvénnyel,és már 5 éves közös múlttal,még mindig azt tudom csak mondani,hogy egy remek csapat állt össze az árva retrieverekért.
Szeretek RR-gyerek lenni. :)
Köszönjük a meghivást,a lehetőséget,hogy ott lehettünk!