Álmom

Álmodtam az éjjel.
Na,nem ez az annyira meglepő,hanem hogy egész sokmindenre emlékszem belőle.
Szóval,tök jó idő volt,valami rendezvény volt a szokott helyünkön,de most nagy szabadtéri része is volt,sörsátrak meg minden egyéb,ami sok embernek kell.Természetesen kutyával voltam jelen.Csakhogy...
Nem Álmossal.Álmos meghalt.nem tudom,hogy mikor,hogyan.Másik kutyám volt,egy bullterrier.

Ilyen,ugyanígy a bal szemén volt a folt,a jobb szeme pedig kék volt.Buck-nak hívtam.Okos kis blöki volt,jól kijöttünk.Az ismerősöknek nem volt újdonság,én viszont úgy éreztem magam,mintha akkor keltem volna és akkor tudatosul bennem,hogy ő az én kutyám.Teljesen nyilvánvaló dolgokra akkor döbbentem rá,mint például,hogy kék a jobb szeme.
Egy ideig nem igazán értettem,hogy alapból,miért vagyok én még,ha Álmos már nincs,mi az,hogy másik kutyám van,miért pont ilyen kutyám?Aztán,mikor egyszer lenéztem a póráz másik végére...Álmos volt ott.Furcsa volt,mert mindenki más a kis bullit látta.Csak nekem váltott át néha Álmosra.Mikor sikerült végre felfognom,nagyon megnyugodtam.Jó érzés volt,hogy bármi történjék,itt marad mellettem.Nem hagy el.Szeret.
Én is szeretem.Nagyon.

Ma megmentettem egy embert.

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú, és azt is, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és nagyon szeretnék valakit szeretni, valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, neki is társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán, és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy sose tűnjön el a mosoly az arcáról és a csillogás szeméből.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak!
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni!
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük :)
Ma megmentettem egy embert!

Forrás: Noé Állatotthon netboard fórum

Ez egy újabb próbálkozás arra,hogy megértsétek,kedves nem kutyás olvasóim,mi is a nagy helyzet Álmossal,amit nem tudok elmondani.,csak reménykedhetek,hogy egyszer átérzitek ti is.

Undorító faj vagyunk.

http://video.mon.hu/hirek/okollel-utotte-kutyajat-mert-rossz-napja-volt

TéliÁlm

Szóval,most annyira ügyes voltam,hogy addig húztam-halasztottam a havas bejegyzést,hogy írhatok róla az esp közepéről.Fantasztikus...
Tehát,HÓ.Nagyon fehér,nagyon hideg,nagyon vizes.
Én nyári gyerek vagyok,szeptember közepétől május végéig fázom.Tehát ez a sarkköri időjárással engem büntetni lehet.Nagyon rossz.És akkor mit fogtam ki?Na mit?!Egy HÓKUTYÁT! :/

Álmosnak a lételeme a víz,a hó pedig fagyott víz,szóval jó lesz.Teper,kepeszt,ha elengedem,nekiindul,fut,szalad,rohan,megcsúszik,kifaral,elesik...Majd kezdi előről.Néhanéha,amikor földre kerül,meghempereg,megpróbál úgy csinálni,mint aki nem elesett,direkt így feküdt el.Esze az van neki,még ha nem is szokta használni.
Képes lenne egész nap rohangálni a mínusz 20 fokban,mert szerinte az vicces.Úgy meg még inkább,hogy én halálra fagyok és folyamatosan könyörgök,hogy induljunk már haza...és természetesen,mivel határozott,szigorú gazdi vagyok,az egész telet végighaldoklom a mindennapi több órás kintfagyoskodás miatt...

Most pedig,nemes egyszerüséggel,elmentünk kocsmázni.Ennyi. :)

Hazug embert előbb utolérik...

...kivéve,ha a sánta kutyának te vagy a gazdája.Mert akkor odajön.
Bizony kérem,a multkor csúnyán lesántultunk.Én lelkileg,Álmos lábilag.Mivel Álmos akar róla beszélni,én meg nem,inkább elmondjuk az ő történetét.
Szombat délután,kellemetlen hűvös idő,hát kutyasétára fel!Épphogy kiértünk Jakab,a sün felségterületére,ahol mindig elengedem,hadd tomboljon.3 perces futkosás után felvonyított,majd már 3 lábon jött oda hozzám.5 percen át egyfolytában sírt...Ilyet még nem hallottam.Rettentően megijedtem.Hiába húztam-vontam,nyomkodtam,gyömöszöltem a lábát,mindenhogy egyhuzamban sírt.Alig bírtunk hazajutni,kétpercenként eldőlt,hogy nem tud tovább 3 lábon ugrálni.De a hazajutás még csak a jéghegy csúcsa volt.

Alig volt pénzem és ha valami komolyabb,akkor az állatdoki nem keveset fog kérni.Kölcsönt kunyizni nem volt konnyű.De ez után jött a legnehezebb rész: szerezz autót.a kedvenc kifogásom arra a kérésemre,hogy el kell vinni a kutyát orvoshoz,mert nem tud ráállni a lábára,az az,hogy "tudod,hogy nem engedek kutyát a kocsimba..."Köszönömszépen... -.-'
Nagynehezen autót is szereztünk,következő probléma tehát: szombat  van,ügyelet.Ó,hát a mi orvosunk az ügyeletes,szuper!Telefon előkap...aha,aha...este fél7kor hívjuk vissza,akkor majd talán meg tudja mondani,mikorra ér haza,mert most épp Gönyüre tart.Most tényleg,komolyan?!
Végül este fél9kor odaértünk.Dokibácsi megint ügyes volt,kettőt mozdított eb lábán és megmondta,hogy meghúzta a vállát,mert arra reagál érzékenyen.Nem fedtem fel előtte,hogy én semmi reakciót nem láttam a saját kutyámon.Unkább bólogattam okosan.
Kapott egy injekciót és ugyanebből a gyógyszerből három tablettát.Annyiban maradtunk,hogy ha három nap után sem javul,akkor visszamegyünk.5800Ft volt ez a kezelés.Kihangsúlyoznám még egyszer,hogy szombat volt,ügyelet.
Meg lehet nyugodni,Álm már a második nap lépcsőzni akart és lázadozott,hogy nem engedem el és csak kis séták vannak.Teljesen rendbe jött,azóta már újra forgószél. :)
U.i.:Szeretem az állatdokinkat.