Álmom

Álmodtam az éjjel.
Na,nem ez az annyira meglepő,hanem hogy egész sokmindenre emlékszem belőle.
Szóval,tök jó idő volt,valami rendezvény volt a szokott helyünkön,de most nagy szabadtéri része is volt,sörsátrak meg minden egyéb,ami sok embernek kell.Természetesen kutyával voltam jelen.Csakhogy...
Nem Álmossal.Álmos meghalt.nem tudom,hogy mikor,hogyan.Másik kutyám volt,egy bullterrier.

Ilyen,ugyanígy a bal szemén volt a folt,a jobb szeme pedig kék volt.Buck-nak hívtam.Okos kis blöki volt,jól kijöttünk.Az ismerősöknek nem volt újdonság,én viszont úgy éreztem magam,mintha akkor keltem volna és akkor tudatosul bennem,hogy ő az én kutyám.Teljesen nyilvánvaló dolgokra akkor döbbentem rá,mint például,hogy kék a jobb szeme.
Egy ideig nem igazán értettem,hogy alapból,miért vagyok én még,ha Álmos már nincs,mi az,hogy másik kutyám van,miért pont ilyen kutyám?Aztán,mikor egyszer lenéztem a póráz másik végére...Álmos volt ott.Furcsa volt,mert mindenki más a kis bullit látta.Csak nekem váltott át néha Álmosra.Mikor sikerült végre felfognom,nagyon megnyugodtam.Jó érzés volt,hogy bármi történjék,itt marad mellettem.Nem hagy el.Szeret.
Én is szeretem.Nagyon.