Megpróbálok elmesélni egy történetet,amely talán egy kis fényt mutathat másoknak is a hülye,sötét hobbimban.
Szóval,a kedves olvasó már ismeri Kexet.Ő már egy ideje egyedül volt a kennelében,szóval szuperül tudtunk sétálni járni,Álmos,Kex és én.Azonban azon a napon,nem csak őt ivartalanították,így új kenneltársat kapott...
Itt szeretném bemutatni Aidát,a matuzsálemkorú német juhászkutya hölgyet,aki közöttünk csak a Muriel,azaz Mjúúú néven volt emlegetve.Az első perctől kezdve,ahogy kezdett ébredezni az orvosi szobában,valami megmagyarázhatatlan szimpátia alakult ki bennem iránta,így nem is duzzogtam,mikor közölték,hogy Kex mellé kerül,mert nem akarták friss sebbel visszarakni a másik két egészséges kenneltársa mellé.Így hát Mjúú jött,látott,beköltözött..
Másnap kirángattam magammal híres kutyafélő barátnőmet,hogy segítsen.Első hatalmas pirospont Mjúú számára,hogy elérte,U. megbarátkozzon egy hatalmas,tekintélyt parancsoló kutyával.Az én barátnőm,aki még attól is rosszul volt,ha Álmost parancsra ugattattam,most egyedül vonult el Mjúval sétálgatni.Majd mikor megunták,együtt ücsörögtek az árnyékban,akár órákon át.Bizony,az első alkalom után rendszeresen kijárt velem.Köszönöm,Mjú! :)
A második nagy pirospont azért jár,mert egyik kutyámat sem bántotta.Pedig megtehette volna,mert hiába öreg és rozogának tűnő,talán még Álmosnál is nagyobb.Kexel az első perctől kezdve szépen megvoltak,sőt,séták során keresték egymás társaságát.Álmmal is csak az első egy-két alkalommal volt olyan,hogy megugrott felé,de ebben a mozdulatban nem kizárható a játékra való hajlam,ugyanis,soha se egy morgás,se egy ígyfelhúzás,semmi se párosult hozzá.Majd erről is gyönyörűen leszokott,sőt,puszival köszöntötte a Szőkét,mikor mentünk értük.
A séta maga az álom volt vele,sosem húzott,sosem butult,szépen sétált láb mellett,mindig az általam diktált tempóban.Mikor elvittem hármójukat 2 órás körre,egyszer sem akart lepihenni,pedig nem volt hideg.Nagyon nem.(Azt csak zárójelben jegyzem meg,hogy micsoda élmény három okos kutyával sétálgatni!Imádtam :) )
Tehát,ő Mjú.A rozoga.
Nem győztem híresztelni az ismerősök,barátok között,hátha lenne valaki kertjében számára egy kis hely.Hiszen,akármennyire is nem akaródzott belátni:Mjú nagytestű és öreg is...Az esélytelen kategóriába tartozik...
A most csütörtök délutánunk is a szokásosan telt.Megérkeztünk,Álmost leparkoltam a fánál,kihoztam a két kis mocskot,majd Álm összeszed és irány sétálni.Az edzés kezdetére értünk vissza,így Mjút visszavittem a kennelbe,hiszen edzés közben azért három kutya a kézbe nekem is sok.
És milyen jól tettem!
Talán még fél óra sem telt el,mikor valamiért a menhelykapu felé néztem...majd hunyorítottam,ahogy csak tudtam...de hiszen ez a Mjú!egy lánnyal,egy férfival (az apuka?) és egy idős hölggyel (nagymama?) jött nagy büszkén felénk.A szívem hatalmasat dobbant...Majd,mivel megálltak tőlünk nem messze,az én kiváncsiságom pedig már sehogy sem akart csillapodni,nem bírtam ki,odasomfordáltam és félve megkérdeztem:
-Csak nem gazdijelöltek?
Kérem szépen,Mjú nyert!Bizony,mire az edzés végén Kexet visszavittem,már az üres kennel fogadott minket,Mjú már új családjával az új otthona felé tartott.
Csütörtök óta nem tudom kiverni a fejemből a képet,ahogy körbeállták hárman és csak simogatták és mosolyogtak...Szégyellem magam,hogy az esélytelenek kategóriába raktam Mjút.Hiszen,oké,hogy láttam,hogy nagyon jó kutya,de hála az égnek,jött egy család,akik még nálam is nyitottabb szemmel néztek rá.
Légy nagyon boldog az új otthonodban,Mjú,és most már csak jó dolog történjen veled!
Azon sem lepődnék meg,ha ő halhatatlan lenne.Hiszen miért ne cáfolhatna rá ezek után az idő múlására is? :)
Szóval,kedves olvasó,
ezért.Ezekért a pillanatokért éri meg.Emiatt bírja a szívem,hiszen az ilyen happy endek mindig feltöltik.És már csak arra tudok gondolni,hogy ha megismerek bent egy újabb kutyát,hogy már felé is közelít a saját happy endje.Nem tudom megmondani,melyiküknek mikor jön el,de abban biztos vagyok,hogy minden kutyára vár egy happy end. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése