Újra itt vagyunk hát.Újra a kiindulóponton,újra itt,újra ők,újra velem.Újra ugyanaz a terv.Csak kicsit más felállással.
Az a helyzet,hogy Álmossal elértünk mindent,amit csak el lehetett nekünk érni.Álm sajnos,de már nem mai gyerek,ahogy én sem vagyok az a csitri,mint a találkozásunkkor.Az tény,hogy neki köszönhetek mindent.Olyan ez,mint mikor a táncos eleinte a tanárával táncol,majd később a tanár csak a terem széléről követi őt óvó tekintetével.Álm az én mesterem,akinek mindig mellettem a helye.
Kex az új fiú a csapatban.Neki kell most bizonyítania.És megmondom őszintén,életem azon szakaszába értem (megint),amikor nekem is kell.Legfőképp önmagamnak.Hogy újra kiszíneződjön a világ.
Tudom,hogy iszonyú nehéz lesz.Szinte semennyire nem vagyunk még összecsiszolódva,jelenleg körülbelül ugyanannyira nem találja a saját világát a kiskutya,mint amennyire én.
A cél adott.A terv útja kitűzve.
Sikerülni fog?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése