A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú, és azt is, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és nagyon szeretnék valakit szeretni, valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, neki is társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán, és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy sose tűnjön el a mosoly az arcáról és a csillogás szeméből.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak!
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni!
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük :)
Ma megmentettem egy embert!
Forrás: Noé Állatotthon netboard fórum
Ez egy újabb próbálkozás arra,hogy megértsétek,kedves nem kutyás olvasóim,mi is a nagy helyzet Álmossal,amit nem tudok elmondani.,csak reménykedhetek,hogy egyszer átérzitek ti is.
2010. december 17., péntek
2010. december 9., csütörtök
2010. december 8., szerda
TéliÁlm
Szóval,most annyira ügyes voltam,hogy addig húztam-halasztottam a havas bejegyzést,hogy írhatok róla az esp közepéről.Fantasztikus...
Tehát,HÓ.Nagyon fehér,nagyon hideg,nagyon vizes.
Én nyári gyerek vagyok,szeptember közepétől május végéig fázom.Tehát ez a sarkköri időjárással engem büntetni lehet.Nagyon rossz.És akkor mit fogtam ki?Na mit?!Egy HÓKUTYÁT! :/
Álmosnak a lételeme a víz,a hó pedig fagyott víz,szóval jó lesz.Teper,kepeszt,ha elengedem,nekiindul,fut,szalad,rohan,megcsúszik,kifaral,elesik...Majd kezdi előről.Néhanéha,amikor földre kerül,meghempereg,megpróbál úgy csinálni,mint aki nem elesett,direkt így feküdt el.Esze az van neki,még ha nem is szokta használni.
Képes lenne egész nap rohangálni a mínusz 20 fokban,mert szerinte az vicces.Úgy meg még inkább,hogy én halálra fagyok és folyamatosan könyörgök,hogy induljunk már haza...és természetesen,mivel határozott,szigorú gazdi vagyok,az egész telet végighaldoklom a mindennapi több órás kintfagyoskodás miatt...
Most pedig,nemes egyszerüséggel,elmentünk kocsmázni.Ennyi. :)
Tehát,HÓ.Nagyon fehér,nagyon hideg,nagyon vizes.
Én nyári gyerek vagyok,szeptember közepétől május végéig fázom.Tehát ez a sarkköri időjárással engem büntetni lehet.Nagyon rossz.És akkor mit fogtam ki?Na mit?!Egy HÓKUTYÁT! :/
Álmosnak a lételeme a víz,a hó pedig fagyott víz,szóval jó lesz.Teper,kepeszt,ha elengedem,nekiindul,fut,szalad,rohan,megcsúszik,kifaral,elesik...Majd kezdi előről.Néhanéha,amikor földre kerül,meghempereg,megpróbál úgy csinálni,mint aki nem elesett,direkt így feküdt el.Esze az van neki,még ha nem is szokta használni.
Képes lenne egész nap rohangálni a mínusz 20 fokban,mert szerinte az vicces.Úgy meg még inkább,hogy én halálra fagyok és folyamatosan könyörgök,hogy induljunk már haza...és természetesen,mivel határozott,szigorú gazdi vagyok,az egész telet végighaldoklom a mindennapi több órás kintfagyoskodás miatt...
Most pedig,nemes egyszerüséggel,elmentünk kocsmázni.Ennyi. :)
2010. december 2., csütörtök
Hazug embert előbb utolérik...
...kivéve,ha a sánta kutyának te vagy a gazdája.Mert akkor odajön.
Bizony kérem,a multkor csúnyán lesántultunk.Én lelkileg,Álmos lábilag.Mivel Álmos akar róla beszélni,én meg nem,inkább elmondjuk az ő történetét.
Szombat délután,kellemetlen hűvös idő,hát kutyasétára fel!Épphogy kiértünk Jakab,a sün felségterületére,ahol mindig elengedem,hadd tomboljon.3 perces futkosás után felvonyított,majd már 3 lábon jött oda hozzám.5 percen át egyfolytában sírt...Ilyet még nem hallottam.Rettentően megijedtem.Hiába húztam-vontam,nyomkodtam,gyömöszöltem a lábát,mindenhogy egyhuzamban sírt.Alig bírtunk hazajutni,kétpercenként eldőlt,hogy nem tud tovább 3 lábon ugrálni.De a hazajutás még csak a jéghegy csúcsa volt.
Alig volt pénzem és ha valami komolyabb,akkor az állatdoki nem keveset fog kérni.Kölcsönt kunyizni nem volt konnyű.De ez után jött a legnehezebb rész: szerezz autót.a kedvenc kifogásom arra a kérésemre,hogy el kell vinni a kutyát orvoshoz,mert nem tud ráállni a lábára,az az,hogy "tudod,hogy nem engedek kutyát a kocsimba..."Köszönömszépen... -.-'
Nagynehezen autót is szereztünk,következő probléma tehát: szombat van,ügyelet.Ó,hát a mi orvosunk az ügyeletes,szuper!Telefon előkap...aha,aha...este fél7kor hívjuk vissza,akkor majd talán meg tudja mondani,mikorra ér haza,mert most épp Gönyüre tart.Most tényleg,komolyan?!
Végül este fél9kor odaértünk.Dokibácsi megint ügyes volt,kettőt mozdított eb lábán és megmondta,hogy meghúzta a vállát,mert arra reagál érzékenyen.Nem fedtem fel előtte,hogy én semmi reakciót nem láttam a saját kutyámon.Unkább bólogattam okosan.
Kapott egy injekciót és ugyanebből a gyógyszerből három tablettát.Annyiban maradtunk,hogy ha három nap után sem javul,akkor visszamegyünk.5800Ft volt ez a kezelés.Kihangsúlyoznám még egyszer,hogy szombat volt,ügyelet.
Meg lehet nyugodni,Álm már a második nap lépcsőzni akart és lázadozott,hogy nem engedem el és csak kis séták vannak.Teljesen rendbe jött,azóta már újra forgószél. :)
U.i.:Szeretem az állatdokinkat.
Bizony kérem,a multkor csúnyán lesántultunk.Én lelkileg,Álmos lábilag.Mivel Álmos akar róla beszélni,én meg nem,inkább elmondjuk az ő történetét.
Szombat délután,kellemetlen hűvös idő,hát kutyasétára fel!Épphogy kiértünk Jakab,a sün felségterületére,ahol mindig elengedem,hadd tomboljon.3 perces futkosás után felvonyított,majd már 3 lábon jött oda hozzám.5 percen át egyfolytában sírt...Ilyet még nem hallottam.Rettentően megijedtem.Hiába húztam-vontam,nyomkodtam,gyömöszöltem a lábát,mindenhogy egyhuzamban sírt.Alig bírtunk hazajutni,kétpercenként eldőlt,hogy nem tud tovább 3 lábon ugrálni.De a hazajutás még csak a jéghegy csúcsa volt.
Alig volt pénzem és ha valami komolyabb,akkor az állatdoki nem keveset fog kérni.Kölcsönt kunyizni nem volt konnyű.De ez után jött a legnehezebb rész: szerezz autót.a kedvenc kifogásom arra a kérésemre,hogy el kell vinni a kutyát orvoshoz,mert nem tud ráállni a lábára,az az,hogy "tudod,hogy nem engedek kutyát a kocsimba..."Köszönömszépen... -.-'
Nagynehezen autót is szereztünk,következő probléma tehát: szombat van,ügyelet.Ó,hát a mi orvosunk az ügyeletes,szuper!Telefon előkap...aha,aha...este fél7kor hívjuk vissza,akkor majd talán meg tudja mondani,mikorra ér haza,mert most épp Gönyüre tart.Most tényleg,komolyan?!
Végül este fél9kor odaértünk.Dokibácsi megint ügyes volt,kettőt mozdított eb lábán és megmondta,hogy meghúzta a vállát,mert arra reagál érzékenyen.Nem fedtem fel előtte,hogy én semmi reakciót nem láttam a saját kutyámon.Unkább bólogattam okosan.
Kapott egy injekciót és ugyanebből a gyógyszerből három tablettát.Annyiban maradtunk,hogy ha három nap után sem javul,akkor visszamegyünk.5800Ft volt ez a kezelés.Kihangsúlyoznám még egyszer,hogy szombat volt,ügyelet.
Meg lehet nyugodni,Álm már a második nap lépcsőzni akart és lázadozott,hogy nem engedem el és csak kis séták vannak.Teljesen rendbe jött,azóta már újra forgószél. :)
U.i.:Szeretem az állatdokinkat.
2010. november 17., szerda
Őrült (leendő) vén(kis)asszonyok nyara
Érdekes időszak ez,azt mondom nektek.A természetjárók tudják,miről beszélek,mikor azt mondom,ebben az időszakban a legőrültebb,a legszebb dolog erdőben járni.Ha elmész egy fa mellett,5 perc múlva hiába fordulsz vissza,teljesen mást fogsz látni.Megváltozik a formája,a színe,mindene.Engem az egész egy hatalmas bulira emlékeztet.Szép,tüzes,felvillanó fények mindenhol felbukkannak,majd mire jobban megnéznéd már tovább is ment a kavalkád és megint más a kép.
De idén valahogy nem csak a természet gajdult be körülöttem,hanem minden és mindenki más is.Néha miden jó,néha minden rossz,már én sem tudok kiigazodni saját magamon és a dolgaimon.Egyre sűrűbben fordul elő,hogy elülnék magam mellől,ha lehetne...
Na de ez a blog nem az én szánalmas lelki sivárságomról szól,ez csak azért volt lényeges szempont,hogy tudjátok,jogosan mondom:
Ad.1: A kutya tényleg az ember legjobb barátja.Álmosom hős lovagként viseli az összes idióta hirtelen jövő hangulatváltozásomat.Imádom érte.Mikor fennhangon körberöhögöm önmagam,vagy visítva kaparom a falat,vagy nevetésből átcsapok bőgésbe,vagy ugyanez visszafelé,vagy minden ok nélkül pszihopata barommá változom,ő csak beletörődő vigyorral követ tovább és egy hang nélkül elvisel.
Ad.2:Mégis volt némi igazság abban,hogy a kedves előző gazdái lehűtlendögözték őméltóságát.Hát miért pont az a srác kell neki,aki nekem is?És mivel nem vagyok szőke,nincsenek hosszú szempilláim és nem tudok könyörgő bociszemekkel nézni,ezért mindig ő győz.Majd amint megszerezte,flegmán hátranéz rám,kedvesen kiröhög,szinte hallom,hogy "figyelj csak kicsicsíra,így csinálja egy profi!",majd boldogan elüget a srác oldalán,miközben veregeti a saját vállát...Ettől természetesen a srác odáig van,meg vissza,hogy ad1:mennyire édes egy blöki ez,ad2:hogy lehetek olyan szívtelen dög,hogy azt mondom erre a kutyára,hogy nem működik,ha más is ott van.Neki bezzeg sikerül....Jó érzés,mikor az egyetlen lény az életedben is magasról sz@rik rád.(Bocsánat).
Szóval érdekes dolog ez a vénasszonyok nyara.Minden élőlény érzi a közelgő vég szagát és még egyszer utoljára egy hatalmasat tombol a természet...
Szeretem.
Pár kép az elmúlt időszakból,a teljesség igénye nélkül:
Shy(menhely)
Bonó(menhely)
Álmos egyveleg
De idén valahogy nem csak a természet gajdult be körülöttem,hanem minden és mindenki más is.Néha miden jó,néha minden rossz,már én sem tudok kiigazodni saját magamon és a dolgaimon.Egyre sűrűbben fordul elő,hogy elülnék magam mellől,ha lehetne...
Na de ez a blog nem az én szánalmas lelki sivárságomról szól,ez csak azért volt lényeges szempont,hogy tudjátok,jogosan mondom:
Ad.1: A kutya tényleg az ember legjobb barátja.Álmosom hős lovagként viseli az összes idióta hirtelen jövő hangulatváltozásomat.Imádom érte.Mikor fennhangon körberöhögöm önmagam,vagy visítva kaparom a falat,vagy nevetésből átcsapok bőgésbe,vagy ugyanez visszafelé,vagy minden ok nélkül pszihopata barommá változom,ő csak beletörődő vigyorral követ tovább és egy hang nélkül elvisel.
Ad.2:Mégis volt némi igazság abban,hogy a kedves előző gazdái lehűtlendögözték őméltóságát.Hát miért pont az a srác kell neki,aki nekem is?És mivel nem vagyok szőke,nincsenek hosszú szempilláim és nem tudok könyörgő bociszemekkel nézni,ezért mindig ő győz.Majd amint megszerezte,flegmán hátranéz rám,kedvesen kiröhög,szinte hallom,hogy "figyelj csak kicsicsíra,így csinálja egy profi!",majd boldogan elüget a srác oldalán,miközben veregeti a saját vállát...Ettől természetesen a srác odáig van,meg vissza,hogy ad1:mennyire édes egy blöki ez,ad2:hogy lehetek olyan szívtelen dög,hogy azt mondom erre a kutyára,hogy nem működik,ha más is ott van.Neki bezzeg sikerül....Jó érzés,mikor az egyetlen lény az életedben is magasról sz@rik rád.(Bocsánat).
Szóval érdekes dolog ez a vénasszonyok nyara.Minden élőlény érzi a közelgő vég szagát és még egyszer utoljára egy hatalmasat tombol a természet...
Szeretem.
Pár kép az elmúlt időszakból,a teljesség igénye nélkül:
Shy(menhely)
2010. október 19., kedd
ll.Retriever Rescue Találkozó
Triplatíz.Itt már történnie kell valami nem megszokottnak.És tényleg!
2010.10.10.-ll.RR.Találkozó,Bösztörpuszta.
Szuper napsütéses idő.Egy csomó retriever,még több emberrel.
Reggel 5-kor indultunk itthonról.Fél8ra értünk fel Pestre,majd onnan egy kedves retrieveres ismerősünk vitt tovább minket kocsival.Még másfél óra.
10 körül elkészült az első kenyérlángos,majd onnan folyamatosan ontotta a kemence délutánig.több,mint 6féle ízesítésű tejföllel,a különféle sonkáktól,kolbászoktól,hagymáktól elkezdve a lekvárig minden,mindennel,mi szem-szájnak ingere.Nyamm!
Majd megkezdődtek a programok:
Volt itt palackborogató verseny:
Apport behozása(általában csak a kutyának kellett volna,de hát mi egy csapat vagyunk,vagymi :) )
De volt úszás is
Ebéd is volt,nagyon finom gulyást főztek nekünk
Első körre ennyit a képes beszámolóból.
Nagyon szépen köszönjük a Retriever Rescue Fajtamentő Csoportnak ezt a szuper napot!
2010.10.10.-ll.RR.Találkozó,Bösztörpuszta.
Reggel 5-kor indultunk itthonról.Fél8ra értünk fel Pestre,majd onnan egy kedves retrieveres ismerősünk vitt tovább minket kocsival.Még másfél óra.
10 körül elkészült az első kenyérlángos,majd onnan folyamatosan ontotta a kemence délutánig.több,mint 6féle ízesítésű tejföllel,a különféle sonkáktól,kolbászoktól,hagymáktól elkezdve a lekvárig minden,mindennel,mi szem-szájnak ingere.Nyamm!
Volt itt palackborogató verseny:
Nagyon szépen köszönjük a Retriever Rescue Fajtamentő Csoportnak ezt a szuper napot!
2010. augusztus 10., kedd
Városiasodás
Nostehát...Néha történik valami izgalmas a mi kis életünkben is,ám ez elég ritka,és persze sosincs erőnk/kedvünk/lehetőségünk megörökíteni eme gyöngyszemeket a blogon.Most egy ilyet szeretnék pótolni,erős bűnbánó tekintettel.
Szóval,az a helyzet,hogy mindig is furcsán vegyes érzelmekkel tekintgettem séta közben a kutyakozmetikák ajtajára.Olyan érdekes egy hely az.Tök jó,és praktikus,hogy van egy rendes,szakavatott ember,aki rendben tudja tartani a segítségére rászoruló kutyák szőrét,rendesen ápolja őket,satöbbi.Mint nekünk,embereknek a fodrász.Ugyanakkor az ember 90%ban csak kistestű,furcsán megszabdalt,vinnyogó ölebeket lát kiszabadulni a kozmetikákból.Miért?Mi,nagykutyások miért nem járunk kozmetikába kedvencünkkel?Miért kell nekünk ottohn belegyömöszölni 40kiló teljes ellenállást a kádba,hogy aztán napokon át a szőrt szedjük kádunkból-polcainkról-hajunkból-bugyinkból...?
Ez a gondolat addig nem hagyott nyugodni,míg hirtelen rá kellett döbbennem;Álm már kábé egy éve,hogy nem fürdött.Hohóó,gondoltam,most aztán jó gazdi leszek,megadom a módját.Mit küzdjek én otthon vele,mikor létezik kutyakozmetika?Szenvedjenek vele ők!Majd én pislogok a háttérből.Legalább megnézhetem,hogy működik egy ilyen,közelebbről is.
Igazából,minden előítéletem ellenére a kozmetika egy nagyon jó hely.Rendes,kedves,állatbarát gondozók,akik értenek is a kutyához és nem félnek tőle akkor sem,ha egy akkorát rakunk eléjük,mint Álm.Rendesen,ügyesen megbírkóztak a feladattal,kiskutyám szexi habos-babosan távozott,frissen vágott körmökkel,illatosan,szőre csodásan aranylott a lemenő nap fényében,miközben én Károlybácsi-stílusban haladtam utána.Hát igen,az tény,hogy ő annyira nem rajongott ezért az egész mizériáért.(Pedig tényleg végig teljesen korrektül viselkedtek vele.Tényleg lehet,hogy egy csöppöt hisztis a drágám...)Bár lehet,hogy általánosságban el lehet mondani,hogy az ebek nem lelkesednek a dologért,volt ott egy uszkár is,míg Álm megadóan tűrt minden "szenvedést",áldozati tekintettel nézve mindenkire,addig a kis fehér szőr rendesen lázadt,visított,szenvedett és látványosan asztalhoz csapkodta magát.Hát igen,ahány blöki,annyi stílus...
Szóval,én,tapasztalataink alapján,mindenkinek szeretettel ajánlom a kutyakozmetikát,kedvencünk biztosan szakszerűen lesz ellátva,és nem is éri annyi stresszhelyzet,mint mikor a kedves gazdi "támad rá".(Ezeket persze csak szigorúan a saját tapasztalataim alapján írom le,egy kozmetikában jártunk,előfordulhat,hogy máshol kevésbé pozitív dolgok várnak az emberre,körbe kell nézni,mielőtt választunk!)
A nagygépem sajnos meghalt,míg meggyógyul,kölcsönlaptoppal működöm,ami sajnos erősen lázadozik és mindehhez még nyomorék is a szentem,szóval készültek ám képek is mostanában,de gép híján nincs mire feltölteni...Így csak várhatjátok az árasztást,amikor mindezt bepótolom.Addig is egy régebbi kép,némiképp a témához kapcsolódva:
12.-én,csütörtökön(azaz holnap,ha jól látom),Fiatal Kutyások Találkozót szerveztünk a Margitszigeten,akinek van kedve,ne habozzon,jöjjön ki 11re,kutyázni,beszélgetni,jól érezni magát. :)
Szóval,az a helyzet,hogy mindig is furcsán vegyes érzelmekkel tekintgettem séta közben a kutyakozmetikák ajtajára.Olyan érdekes egy hely az.Tök jó,és praktikus,hogy van egy rendes,szakavatott ember,aki rendben tudja tartani a segítségére rászoruló kutyák szőrét,rendesen ápolja őket,satöbbi.Mint nekünk,embereknek a fodrász.Ugyanakkor az ember 90%ban csak kistestű,furcsán megszabdalt,vinnyogó ölebeket lát kiszabadulni a kozmetikákból.Miért?Mi,nagykutyások miért nem járunk kozmetikába kedvencünkkel?Miért kell nekünk ottohn belegyömöszölni 40kiló teljes ellenállást a kádba,hogy aztán napokon át a szőrt szedjük kádunkból-polcainkról-hajunkból-bugyinkból...?
Ez a gondolat addig nem hagyott nyugodni,míg hirtelen rá kellett döbbennem;Álm már kábé egy éve,hogy nem fürdött.Hohóó,gondoltam,most aztán jó gazdi leszek,megadom a módját.Mit küzdjek én otthon vele,mikor létezik kutyakozmetika?Szenvedjenek vele ők!Majd én pislogok a háttérből.Legalább megnézhetem,hogy működik egy ilyen,közelebbről is.
Igazából,minden előítéletem ellenére a kozmetika egy nagyon jó hely.Rendes,kedves,állatbarát gondozók,akik értenek is a kutyához és nem félnek tőle akkor sem,ha egy akkorát rakunk eléjük,mint Álm.Rendesen,ügyesen megbírkóztak a feladattal,kiskutyám szexi habos-babosan távozott,frissen vágott körmökkel,illatosan,szőre csodásan aranylott a lemenő nap fényében,miközben én Károlybácsi-stílusban haladtam utána.Hát igen,az tény,hogy ő annyira nem rajongott ezért az egész mizériáért.(Pedig tényleg végig teljesen korrektül viselkedtek vele.Tényleg lehet,hogy egy csöppöt hisztis a drágám...)Bár lehet,hogy általánosságban el lehet mondani,hogy az ebek nem lelkesednek a dologért,volt ott egy uszkár is,míg Álm megadóan tűrt minden "szenvedést",áldozati tekintettel nézve mindenkire,addig a kis fehér szőr rendesen lázadt,visított,szenvedett és látványosan asztalhoz csapkodta magát.Hát igen,ahány blöki,annyi stílus...
Szóval,én,tapasztalataink alapján,mindenkinek szeretettel ajánlom a kutyakozmetikát,kedvencünk biztosan szakszerűen lesz ellátva,és nem is éri annyi stresszhelyzet,mint mikor a kedves gazdi "támad rá".(Ezeket persze csak szigorúan a saját tapasztalataim alapján írom le,egy kozmetikában jártunk,előfordulhat,hogy máshol kevésbé pozitív dolgok várnak az emberre,körbe kell nézni,mielőtt választunk!)
A nagygépem sajnos meghalt,míg meggyógyul,kölcsönlaptoppal működöm,ami sajnos erősen lázadozik és mindehhez még nyomorék is a szentem,szóval készültek ám képek is mostanában,de gép híján nincs mire feltölteni...Így csak várhatjátok az árasztást,amikor mindezt bepótolom.Addig is egy régebbi kép,némiképp a témához kapcsolódva:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)