Kiskutya útja a Nagyvárosba

Hahó!
Nos hát,engem Kexnek hívnak és most ő ideültetett a géphez (lelöködagééépeeeetteáááállat,nemérted?!),hogy  én meséljem el nektek a sztorit.Szóval,ám legyen:
Aznap is korán felkeltünk és máris megkezdődött a szokásos zsibongás.A turistáknak bizony bánthatta a fülét,de mi már jól megszoktuk.Jha,az együtt élés sosem könnyű,a falak meg vékonyak...
Szóval ez megint egy olyan nap volt,amikor eljött hozzám.Szeretem ezeket a napokat,olyankor elmegyünk mindig kicsit világot látni.Általában jön a Szőke is,legalább nem érzem magam kutyául,amiért egyedül vagyok.
De ma ő nem jött.Ezen azért nem akadtam fenn nagyon,hiszen nagyon meleg volt,meg amúgy sem szokott velem nagyon foglalkozni.A Szőke kicsit nagyképű,azt kell mondjam...de hát nem csoda,amilyen betegesen viselkednek egymással néha.Szóval,egyedül érkezett meg hozzám,ráadásul kezdtem már rá berágni tényleg,mert megálltunk a tűző napon se előre,se hátra,pedig én már úúúúgy mentem volna.De mire felfogta és elindultunk...!Annak még kifejezetten örültem,hogy az erdő felé mentünk és nem a töltésre,ahol szörnyen süt a nap és fel-le kell rohangálnom a vízparton,mert az szörnyen veszélyes ám!Ráadásul az erdőben van a ketrec,ahol lehet rohangálni is a kötél nélkül.
Azonban tovább mentünk és kiértünk az erdőből...szóval nagyon masszívan halad valamerre...remek.De hát,ez van.Akkor hát sétálunk,sétálunk...de csücsüljön az,akinek reumája van!
Betértünk egy helyre,ahol több ember és több kutya is volt.Pontosabban két eb,picik,fehérek.Hogy ezek mennyit tudnak magyarázni!Az meg persze még véletlenül se tűnne fel nekik,hogy senkit sem érdekel,mit ugatnak.Miután jól körbeszaglásztam mindent,felpakolt egy másik csajjal egy ilyen magaslatra.Hát gyerekek,én mondom,a tériszony azért nem könnyű téma...olyan magason voltam ám,hogy álló helyzetében is arcon tudtam nyalni!

Próbáltam neki elmagyarázni,hogy igazából én úgy eltávoznék mondjuk lefele irányba innen,ha lehetne,de ő csak mosolygott és simogatott...majd végre nekilendültek a másik lánnyal...de héló,rossz irányba visztek!Azt kell mondjam,rohadtul nem beszéli a nyelvem és valamit orbitálisan félreértett,ugyanis én a földre gondoltam,ők meg valami mély és csúszós lyukba raktak.Aztán volt pofájuk lelocsolni és még röhögtek is rajtam!

szóval ez azért már tényleg durva volt!

Úgyhogy elmagyaráztam neki,hogy ebből részemről kösszép' elég volt,most csobbanjon ő,ha akar

...nem jött be.

Ezután visszapakoltak a magaslatra és meleg levegőt fújtak rám.Végül is,tök normális dolog 40fokban meleg levegőt fújkálni,ugye?De itt már cselessé váltam,úgyhogy szorosan hozzábújtam,ha én szenvedek,hát szenvedjen ő is.Nehogy már még egyszer kimarad valamiből,mint a vízből is!

Itt már tényleg kezdett elegem lenni a dolgokból...Ennek örömére megtudtam,hol lakik a Szőke,ugyanis vendégségbe mentem ezután,ezért kellett kinyalakodnom valószínűleg.De húú,hogy ott mennyi minden volt ám!Ott volt a Szőke is,meg egy csomó ember kisebb is,nagyobb is...Mókásak voltak,főleg azok a kis makettek.tök ugyanolyanok,mint a rendes emberek,csak sokkal kisebbek.Nem hiszem,hogy láttam már ilyet ezelőtt.Mindenesetre kedvesen tudnak simogatni,ezt nem árt megjegyezni,azt hiszem.

Nos,ott a Szőkééknél aztán volt mindenféle dolog ám!Egy csomót pózerkedtünk mindenféle dologgal.A kedvencem pl ez.Nem tudom,mennyire látjátok a képről,de ez bizony Keksz ízű jégkrém.Jópofa!(ám meglehetősen finom volt)

Találtam pár furcsa dolgot is.Súg,búg,tök érdekes...kicsit talán még ijesztő is... 

 Egyszer aztán újra megkaptam a kötelet és azt hittem,hogy akkor most már megyünk vissza.De teljesen másik irányba indultunk ám el.Most már jött a Szőke is,meg még egy lány.A Szőke meglehetősen nyugisan baktatott (mint mindig...nehezen lehet kizökkenteni az öreget),a két lány viszont úgy néztek ki,mint a málhás szamarak.

N a basszus,aztán jól megszívtam ám!Hát ilyen hatalmas gépszörnyeknek a szájába akartak ezek belemászni.Önként és dalolva!Még a Szőke is!Sejtettem,hogy valami gixer van vele,és ez most be is bizonyosodott.Hát ezt már tényleg nem!Szóval jó buli volt gyerekek,tényleg,de most már vissza kell mennem,további jó szórakozást!

...ez sem jött be.

Mozgott,rázott,zúgott az egész behemót,de hiába próbáltam felhívni magamra a figyelmet,hogy elmagyarázzam neki,csak nem volt hajlandó rám figyelni.Sőt,lecseszett!Itt tényleg besokalltam.Lefeküdtem a lábához és látványosan nem voltam hajlandó törődni a nyamvadt kis életével.Ha egy bazi vasizé általi halálra vágyik,hát hajrá!Felőlem aztán!

Ezt meg is hálálta.Ezt nézzétek: 

Kösszépen.Tényleg.Ezhülye...

Bár,én még jobban jártam,nem úgy,mint Szőke,aki akár Hannibal Lecter is lehetne ezzel a felszereléssel

Nos,ennek már több,mint két hete.Egy házhoz hozott minket a gépizé,tartozik hozzá egy udvar is,ahol nincs már a kötél és lehet csinálni mindent,ami mókás és jóóó!Ez általában mondjuk a rohangálást jelenti nálam.De hát,az tényleg remek egy dolog ám!

Érdekes egy nap volt,meg kell hagyni.Nem hittem volna,mikor elindultam,hogy ez lesz a vége...és most már nem hiszem,hogy visszamegyek valaha.

Na hát,ennyit mára,itt a mese vége...de nem biztos,hogy végleg becsukódik a mesekönyv.

Kinyitnátok még? :)

Kex

U.i.:
Azóta mesélte,hogy két haver is elköltözött azóta A Helyről.Remélem,hogy nektek is legalább olyan kalandokban van részetek,mint nekem,mióta elköltöztem.Hajrá Hero/Csoki és Elke! ;)

Tatabányán jártunk

Láttatok már UFOt?Én már igen!Tegnap,életemben először.Bár,azt hozzá kell tenni,hogy most lehetett először...
Augusztus 18.-án szervezte meg a Tatabányai Kutyaiskola az I. U.F.O. Kupát.Leruccantunk hát a Srácokkal meglesni,mit sikerült összehozni.
A verseny előtti nap kiderült,hogy a helyszín nincs közel az állomáshoz/városközponthoz...ellenben rohadt messze van.Itt mjdnem meg is dőlt a kirándulásunk,ugyanis nem akartam végigrángatni mindenen Álmost oda-vissza.Ám szerencsére az utolsó pillanatban Judit elvállalta a fuvarunkat,oda is,vissza is,ezt itt is nagyon szépen köszönjük neki!
Negyed7kor indult a vonatunk itthonról,amire már alapból rohannunk kellett természetesen.Bár,az emberek arca kifejezetten mókás volt,ahogy berobbant a két eb a vonatba.Ezután szerencsésen elértük a Tbányára menő vonatot is,kisebb küzdelmek árán felpakoltam Kexet rá.Álm olyan gyönyörűen száll fel,imádom!
Na,itt olyan kallerral sikerült találkoznom,mint még soha!Direkt megálltunk egy szélesebb folyosórészen,hogy mi is jól elférjünk,meg a többi utas is tudjon közlekedni.Jön a bácsi,kéri a jegyeket.Odaadom: sima jegy,pótjegy,és két ebjegy.néz a bácsi,nééz,nééééééz...majd némi fejvakarás után megkérdi,hogy kinél is van a másik kutya.Ezzel sikerült úgy összezavarnia,hogy a biztonság kedvéért lenéztem,majd megnyugodva közölhettem vele,hogy hiszen velem van mindkettő.Hjam,fekete volt a talaj és Kexet még a hatalmas radar füleivel sem volt képes észrevenni rajta...

Ezután gondolta csakazértis megfog valahogy: felsorolta hangosan,hogy van mindkét kutyán póráz és szájkosár is...majd a következő beszélgetés zajlott le köztünk:
-Akkor most két darab egy évnél nem régebbi oltási igazolványt szeretnék kérni!
- (???) Öhm...adom.
-(???) Van?!
-Persze.
-Mind a kettőnek?
-(Neeeem,csak az egyiket oltatom,mer' marha drága...)Persze,hogy van mind a kettőnek.
-Hmm...precíz.
Majd fogta magát és tovább sétált.Persze megnézni nem nézte meg. :)
Az út során még egy bácsi volt olyan kedves és beesett háttal a wcbe pont előttem,ezzel koronázva meg a hangulatomat.Egy szépséghibája volt a dolognak: a bácsi elég nagy volt,így csak diszkréten kuncogtam Álmba bújva.
Odaérve,az autóval megtett úton megbizonyosodhattam arról,hogy tényleg nagyon messze van a hely.Ezt nem tartottam annyira jónak,hiszen mi,akik tömegközlekedéssel tudunk csak eljutni egy-egy ilyen versenyre,ilyenkor erősen meg vagyunk lőve.Persze,azt is értem én,hogy hát ez a kutyasuli területe,meg minden,csak hát na...nem volt ez szerencsés.
Mire odaértünk,a fórumos banda nagy része már  ott is volt,ennek nagyon örültem.Jó volt újra látni a csajokat,szétökörködtük magunkat.És mindig volt,aki épp nagyon szeresse Kexet,így volt némi pihiidőm nekem is. Ott volt Orsi Ingriddel,Niki Arcussal,viki az egész falkájával,Csilla és Jovi,Viki Fidoval,Orsi kedvenc rasztapulimmal,Nomáddal és elnézést,de nem folytatom a felsorolást,mert elmegy az egész éjszakám rá...szóval A Lányok. :)

(és mennyire vicces helyzet,a képen egyedül Grid a lány :D )

A nap további része jól telt,az egyetlen,ami rossz volt,hogy iszonyatosan tűzött a nap,meg lehetett halni,miközben néztük a versenyzőket.De hát,ilyen ez a nyár...viszont voltak árnyékos részek,ahol le lehetett pakolni,sátrat,cuccokat,székeket,kutyákat egyaránt,ez jóó volt!
a kutyasuli elilntézte,hogy egy étteremből lehetett előre rendelni ebédet aznapra,ez is nagyon jó ötlet volt szerintem,így nem kellett a 40fokban 10perc alatt megromló vajaszsömlékkel küzdeni.A helyszínen lehetett venni hot-dogot és jégkását,amiből a málnás részt fix,hogy kifogyasztottuk!
A díjak is jól néztek ki,szép kis kupák voltak(bár én ezeket csak messziről láttam.)
Egy hiba volt,amit nem tudok sehogy sem lenyelni és engem rosszul érintett:
Miután lementek a DD-s bemutatók,hatalmas üres járat következett.Tervben volt még az apportverseny és a szépségverseny is,mégsem töltötték ki az űrt ezekkel,mindenki csak lézengett...Persze egy kis pihi nem árt,de egy idő után már nagyon nem találtam/találtuk a helyünket.

Ezt azért meg lehetett volna csinálni valahogy máshogy is.Pl én is neveztem mindkét ebet a szépségversenyre,mégis lemaradtam róla,mert mennünk kellett,ment a vonatunk... :/
Hazafelé már nagyon éhes és fáradt,ezáltal hisztis voltam (fúú,ne akarjátok tudni,milyen vagyok,mikor éhezem),kex ezt még megfejelte azzal,hogy se felszállni nem akart a vonatra,se befeküdni az ülésekhez, és természetesen pont úgy késtük le a vonatot a keletiből,hogy még két lépés kellett volna ahhoz,hogy kinyissam az ajtaját,mikor megindult a gépezet...Na igen,hoztuk a szerencsénket.
Hazaértünk,ettünk,aludtunk,szóval,azért végeredményben jó volt a nap,jól éreztük magunkat,köszönjük szépen a meghívást Szandrának!

A Nagybetűs Élet-jelmezes főpróba

Minden élőlénynél eljön az elszakadás pillanata.A növények a magvaikat a szél gondjaira bizzák,az oroszlánok elmarják a tinihimeket,mi emberek pedig egyszer csak nagyon nagykisfiúnak/nagykislánynak gondoljuk magunkat és elmegyünk világgá.Hát,most engem is elért ez a láz.Úgyhogy gondoltam egy nagyot,vettem egy mély levegőt és szereztem egy lakást Álmosnak,Kexnek és nekem ButaPest szélén.A cuccaim már beelőztek,ők már pestiek.Mi a blökikkel kábé kedd estére érünk fel.De akkor már maradunk is.Kell a változás,kell,hogy rákényszerüljek,hogy saját lábra álljak.
Persze,azokra a kis kekeckedőkre is gondoltam,akik most hüledeznek,hogy hűű,milyen jól megy neki,hogy csak úgy elköltözik,és külön lakásban éli tovább a kis életét: iskolába megyek. (már,ha felvesznek...).Éééés,nagy és hires újságiróvá kupálódok.Ámen!
Mikor elintéződött a pénz,a lakás és a felcuccolás témája is,leültem,kifújtam azt a rég elhasznált mély levegőt,és csendben nekiálltam cidrizni az egésztől.Szóval,tökre nagylány vagyok,de ott fent egyedül is leszek,fáradt is leszek,meg éhes is...ha még mindig vörös lenne a hajam,lehetnék majd  kölyökVuk dublőre is.Mi van,ha meghalok fent egyedül és csak két hét múlva találnak a hullámra?!...mármint a maradékára,amit a vad farkaskutyák hagynak majd...

Ennél a képkockánál inkább nyomtam egy pauzét,kimásztam az ágy alól,ahova idő közben csendesen becsorogtam,majd eldöntöttem:
Kell egy próba!
Szóval,igy jutottunk el a Váci Világi Vigalom nevű rendezvényre Álmossal,a Retriever Rescue képviseletében.Július 28.-29.-re voltak meghivva,ez egy komplett szombat-vasárnap,délelőtt 10től 18ig.Álmossal 27.-én,pénteken délután elindultunk fel,mondván,majd reggel az albiból indulunk el,és igy nem kell hajnal fél4kor felkelnem Győrben.Spóroljunk a vonattal is,menjünk sima gyorsvonattal...Délután fél3kor...
Két órás volt az út eredetileg...a MÁV pedig csodákra képes!Nem hittem volna,hogy tudja fokozni a 2 órás útidőt,de sikerült még jobban kiakasztaniuk:Biatorbágyon megálltunk egy 20 percre...mert az jó.A tűző napon...Utána már csak 3/4 órát kellett várnunk a Keletiben,hogy kijussunk a házhoz.
Következő meglepi: az albérletemnek egy idős bácsi a tulaja,aki,bár csak egy házrészt bérlek tőle,nem lakik ott.Havonta egyszer jelenik meg,begyűjti a pénzt,lenyirja a füvet és elmegy.Hát,ott várt a kertben...és az egész hétvégét ott tölti...Remekül tudok időziteni,az fix!
De legalább megismerkedett Álmossal is.
VÁCI VILÁGI VIGALOM

Szombat reggel fél9re érkeztünk meg a Keletibe,ahol T.,M. és párja,Z. várt már minket.Kocsiba pattantunk és elrobogtunk Vácra.A szombat közlekedés szempontjából nem volt vészes,hiszen hála T.-nak,keletinél kocsiba be,majd este keletinél kocsiból ki.Egy ilyet képes vagyok kisebb összezavarodásokkal átvészelni.
Nagyon jó időnk volt egész hétvégén,olvadoztunk a sátornál.Szerencsére jó helyen voltunk,pár perces sétával le tudtuk vinni a blökiket időnként mártózni a Dunához,a sátrunk mellett volt egy utcai csap és egy vizes sátorral pont mellettünk táboroztak le,igy a vizünkhöz folyamatosan kaptunk jeget és citromot. :)
A Vigalmon rengeteg árus volt,szebbnél-szebb dolgokat árultak.Volt sok egyéb program is,korongozás,koncertek,az árusok mellett rengeteg kávézó-söröző-étterem is volt.Még sosem voltam ilyenen,szóval nekem nagy élmény volt!
A társaság szokás szerint fenomenális volt!Délután még söröztünk is egyet a lányokkal-ebekkel. (és aktivan próbáltunk pasit fogni nekem,de Álmos mindig lealázott :D )
Eredetileg csak szombatra mentünk,de későn is végeztünk,igy az volt a tervem,hogy fent maradunk éjjelre megint,és majd vasárnap jövünk haza.Ám olyan heves tiltakozásba ütközött a terv,hogy ihajj!Parancsba kaptuk,hogy kötelező jelleggel meg kell jelennünk másnap is.
Itt kezdődött az igazi próbatétel:
Nem volt fuvarom.Mondták,hogy semmi gond,van tömegközlekedés.Jön vonat Vácra.A Nyugatiból.Nos,a Keletiig képes vagyok bejutni...
Onnan már csak el kell menned-és itt kaptam két infót:
1: Keletiből jobb felé kimész,megkeresed a 73as trolit,felszállsz,elmész vele a mittoménmármeddig,lezállsz és ott lesz a Nyugati.
2:Nem mész el a vonattal a Keletiig,leszállsz Kőbánya-felsőn (?),aztán onnan elmegyek érted (M.),és elviszlek a 109es buszig (?-már elhalványult pár emlék,szóval ha valamelyik info nem pontos,akkor bocsánat érte.Igy jár az,aki tologatja az élménybeszámolót),azzal elmész a hülyenevű utcáig,ott lesz a Nyugati.
Első körben délelőtt,a második variációval egyeztem ki,mert nagyon szimpatikus volt,hogy ott van élő segitségem is.Igy elindultunk 11kor otthonról és fél2re már Vácon is voltunk! :D
Persze mondták a lányok előző nap,hogy nyugodtan hivjam őket,ha leszálltam a vonatról,onnn már elirányitanak.De megint rámtört a nagylányvagyok-roham,igy minimális kerülővel,de megtaláltam a sátrat önerőből!Hosszasan veregettem a vállam célbaérés után.
Ezen felbuzdulva megint egy szuper délutánt sikerült együtt töltenünk,bár már kicsit túlzásba estek az égiek a jóidővel.Mig szombaton Missy és Bibi voltak a főállású simogatós ebek,mig vasárnap Hunter és Bibi csatlakozott Álmoshoz.Látogatóként a két nap alatt ott volt Gizi,Trinity,Jogar,Maya...szóval azért szép számban voltak a blökik is. :)
Vasárnap este a Nyugati felé még gondolkodtam a vonaton,hogy miért sötétedett be ilyen hirtelen...Hát,a Nyugatiba érve mindent megértettem.A pályaudvar fedett...de hogy minek?Úgy esett bent is az eső,hogy Álmos kinézett a vonatajtón és nem akart leszállni!
Visszafelé a trolis megoldást használtuk fel.Mire átértünk a másik pályaudvarra,a vihar szerencsére már elcsendesült.Természetesen még megkoronáztuk a napot azzal,hogy a villám belecsapott valamibe,amire a vonatnak feltétlen szüksége volt a továbbmenéshez,ezért két megállóval az én célom előtt megállt a vonat és igy a fél9es vonatról sikerült végre leesnem 10 órakor.Feljegyzés a MÁVról: kitűnő légkondi van a vonaton!Megy,ha kell,ha nem.

Innen már sima ügy volt az este:Már csak ki kellett totóznom,hogy melyik házban lakunk és hogy jutok be,ugyanis se közel,se távol semmi fény...sebaj,majd világitok telefonnal!
...ami egy "@nyád!"-sóhajtással masszivan nekiállt töltőért sikitozni...ami itt pihent Győrben...
Telefon kikapcs.,hogy éljen még valamennyit másnap,majd este fél11kor lefeküdni a full sötét új lakásban,hát...megfizethetetlen volt.
Szóval,jelentem,a főpróba lezajlott,és azt hiszem,egész jól vettem az akadályokat.Pedig hozta a szokásos formáját a mázlim!Ha igy is folytatódik,nem fogok unatkozni,azt hiszem.DE van esély,hogy túlélek odafent! :)

Templom

Hunter

Bibi

Sokan

A vasárnapi mag

Álmiii ^^,

Egy újabb szuper rendezvénnyel,és már 5 éves közös múlttal,még mindig azt tudom csak mondani,hogy egy remek csapat állt össze az árva retrieverekért.
Szeretek RR-gyerek lenni. :)
Köszönjük a meghivást,a lehetőséget,hogy ott lehettünk!

Kutyatrend

Rég nem látott problémával kellett szembenéznem ma-Kexnek fel kellett újítani a ruhatárát.Ezért hát szépen felkerekedtünk családilag és ellátogattunk a legközelebb lévő Fressnapfba.Mint azt már említettem párszor,nem vagyok egy csajos csaj,így az olyan dolgok,mint a shoppingolás sem tudnak nagyon lekötni...bár az ebeknek mindig szerettem valami újdonságot venni.Idáig.
Egész nagy választék várt minket...már ha választásunk fekete,barna,vagy pink nyakörvre esik.Ha más szín passzol ebünk szeméhez,hát...az kellemetlen.
Méretet simán találsz,feltéve,hogy kutyádnak S-es,vagy XL-es nyakörv kell.Ha közepes,akkor a barna máris kiesett,a két befutónk a fekete és a pink!
Ha még mindig nem sikerült döntenünk,megnézhetjük a nyakörv mintáját,hátha az segít eldönteni.Szóval,van itt nekünk piros alapon piros rózsás (minő kreativitás,kérem!),vajszín alapon piros csillagok és szivecskés (májlitlöpónimra tuti ez lenne a befutó!),szép kék alapon pink izébizbaszok,vaaagy esetleg pink alapon pink gördeszkázó kutyák (???) . Sikogattam.A gyönyörtől,persze.
Jaaa,és a csúcs,ahol az ember már tényleg eldob mindent,amit épp a kezében tart (a flexi nagyot csattan-tapasztalat),mikor végre meggyőzöd magad,hogy tényleg egészen illik a kan kutyádra az a nyakörv,a pink felirat csak egy kis pikáns ízt ad az összképnek...rá kell döbbenned,hogy nem,tényleg nincs a nyakörvhöz illő póráz.Vagy akár fordítva.A végén pedig semmi sincs belőle...
Szájkosár-téren a helyzet egy fokkal kevésbé siralmas.Van minden méretből.Hurrá,ez sima ügy lesz!Álmos 4-est hord...Akkor Kexnek mondjuuuuk...legyen 2es.Levettem,kibontottam...majd szűkölve vissza is raktam.Hát,talán a pár hónapos Kexbébinek jó lett volna...Akkor 3as.Na,azt már megkíséreltem felhúzni a szájára.Aki be tud szerezni egy hangyászsünt,mindenképp húzzon a szájára egy ilyet,mikor a nyelve épp kint lóg...Fantasztikus látvány!Besírtam.
Így történt,hogy Kex és Álmos szájkosarának mérete ugyanakkora lett.ami nekem mondjuk annyiból jó,hogy pont van itthon kettő és így nem kellett vennem egyet sem.Kex pedig kipróbálhatta a szájkosár jötékony hatását.(Bár,nem hiszem,hogy átérezte.)
Amúgy,az a kis radarfülű fekete izéke,akinek a gyerekszobája rácsos volt,és aki nem igazán akart belépni fedett helyekre,boldogan kunkorított farokkal vonult előttünk a fressiben a sorok között.Megszaglászta a dolgokat,minden nyakörv előtt lecsüccsent és még a szájkosár felhelyezéséért sem kellett megküzdeni vele...annyira...Szóval,Kex a mai nap hőse!a mai nap 24 kilós hőse.Ugyanis volt mérleg a boltban. :D (Álmos pedig 41 kiló ;) )
Amúgy a választás erre a gyönyörletes babakék,lila pöttyös nyakörv-pórázra esett.Tuuudom,nem a legférfiasabb,de hát...Kex sem... :P
És ő boldog volt tőle ^^,

Egy eltévedt lélek idegen földön

Ma elég érzékeny és érdekes témába merültem alá,ami nem más,mint a vallás.ciki-nem ciki,bevallom őszintén,bár meg vagyok keresztelve,semmilyen vallást nem gyakorlok,így egyik hitben sem vagyok otthon,nem ismerem az itthoni "trendeket".Mert bizony,itt már trendek vannak,klikkek,meg minden egyéb hasonlóságok.De kicsit informálódni akartam a dolgokról...így hát,gugli a barátunk,hát mesélj,drága pajtás!

Első sokk: vallás.lap.hu...Most tényleg?!

Ezekre alapból ugrom.Egy ideig fel sem tűnt,de aztán...észrevettétek már,hogy bármire is kerestek rá,biztos,hogy van egy olyan lap.hu?Például,ha rákeresnék,biztos kidobna olyat is,hogy egerperverzjatekaegykeljfeljancsival.lap.hu. (Nem,nem merek rákeresni.Komolyan.)

Na tehát,tanuljunk ma is valamit!-gondoltam és rákattintottam.

Egyből elöntött a bőség zavara.Ha most szeretnék vallást választani,nem lenne könnyű dolgom.Adventista Egyház,Baptista Egyház,Evangélikus Egyház,Görögkatolikus,Iszlám,Jehova,Katolikus,Buddhista,Keresztény Advent,Református,Zsidó,Ezoterikus Tanok,Ortodox,Erdélyi Unitárius...stb,stb,a teljesség igénye nélkül.(Ha esetleg van egyezés pár név között,nézzétek el nekem,kérlek,tényleg nem értek a témához).Nem hittem volna,hogy ilyen színes ez a téma!

Hogy melyik mit is takar mélyebben,abba itt nem mennék bele,hiszen ad1: gugli mindenki barátja,ne csak velem csacsogjon, ad2: inkább kitérnék az én,és gondolom,a rendszeres olvasóink vallására,a sleepysm-re,azaz az Álmizmusra. :)

(Azért zárójelesen kiemelném a nekem legjobban tetsző két linket: 

Portálok fül alatt -> A Biblia honlapja...nekem a celebek hivatalos oldala jut erről eszembe

ugyanígy Portálok fül alatt -> Vájtfül Light.   Csak ennyi.Ehhez sem vagyok elég bátor,de ha valaki megnézte,mert merte,az meséljen már róla,ha gondolja,hogy ez mit is takar! :D )
Tehát:honnan is jött nekem ez a vallásos stikkem?

A Birkalelkűek Falkájának alfája,Niki,múlt héten meghívta Álmost egy bemutatóra.Én meg ugye,mint hivatalos kísérő,hát mentem vele.Ééés itt folyik a két téma egybe;ugyanis egy vallási táborba hívtak minket bemutatózni,iskolás gyerekeknek.Mikor ezt megtudtam,hápogtam egy sort,mert hát:

(most,aki ismer személyesen,az már röhög...aki nem,annak leírom nagyvonalakban)

rövid,szőke hajam van...egy fekete karika lóg az orromból...akkora a pofám,mint 6 másiknak...a stílusomról ne is beszéljünk...és egy cseppet sem vagyok vallásos!

Ha ott nem vetnek máglyára,akkor sosem.

ráadásul Álmos úgy sem valami jó munkakutya már...de hát,ne hagyjuk cserben Nikit,menjünk el.Gyerekek lesznek,maximum Arcus dolgozik,Álmost meg beültetem,hogy "nézzétek,cuki,simizzétek!"

A kedd délutánt rászántuk a gyakorlásra,Arciék bejöttek Győrbe...majd miután szinte minden pletykát jól kiveséztünk,miközben Álmiék kirohangálták magukat,

5 perc alatt összekukáztunk valami engedelmes feladatokat az emlékeinkből,majd egy "talán menni fog"-sóhajjal befejeztük a bemutatóra való felkészülést.

Ma nagy vidáman nekiindultunk a vidékinek ("kávét,intravénásan!"),majd miután a buszon közölték Nikiék,hogy kábé 50 perces útnak nézünk elébe,kisgyerekek lesznek,egy papbácsi a tábor vezetője,aki ráadásul csivavákat tenyésztett,majd a nap megkoronázásaként beült mögém egy kislány,aki veszettül cseszegette verbálisan az ebeket ("most akkor ez gonosz kutya anya,olyan,amelyik ugat?") inkább visszavonultam a fülesem belső hangjaihoz.

Na most,a bemutatótól annyit,hogy LE VAGYOK NYŰGÖZVE!Álm az első perctől kezdve szívesen dolgozott,pörgött,nagyon tetszett neki az egész,kedves volt,lelkes volt,akarta,csinálta...wáó!Rég nem láttam már ilyen lelkesnek!

Pórázon lábnál követéssel kezdtünk,majd ültetés-helybenmaradás,itt póráz lecsatt,távolról fektetés,majd behívás-lábhoz parancssorozattal folytattuk.

Innen lábnál követés újra,csak immár póráz nélkül.Végezetül bekértünk pár kissrácot a pályára,akik körbeálltak nekünk,mi pedig szlalomoztunk köztük az ebekkel,Álmost pedig ültettem,majd távolról fektettem a kör közepén.Ezután Álmossal még apportoztattam egyet csak simán kihelyezett apporttal előreküldéssel,egyet pedig előreküldéssel,út közben apporttal fektetéssel.MEGCSINÁLTA! *.*

Ezután Arcus DD-zett egy kicsit (szegényeknek nem úgy sikerült,ahogy tervezték,de hát nekünk senki nem szólt előre,hogy 50 méterre tőlünk barik fognak béééégetni,Arci pedig vérbeli border collie,ez nem vitás...),ami igaz,hogy nem a Nagy Terv szerint sikerült,azonban szerintem tök jó,hogy Arcus akkor is figyelt és fegyelmezett maradt. :)

Ezután Álmossal is bemutattunk pár trükköt,majd mindezek után még ő volt az,aki apportozott a gyerekeknek is!Oda-vissza-oda-vissza-oda-vissza...úgy kellett lesittelnem kicsit,hogy pihenjen már,kapjon levegőt,ugyanis magától nem vonult el,nem akart leállni.Csodakutya ez,mindig is mondtam!És ezek után megint elnapoltam a nyugdíjazásának kérdését. :)

A rábcakapi vallási gyerektáborról pedig: Nagyon kedves embereket ismertem meg a vezetőségben,a tábor egyszerű,családias,barátságos hangulatú,mind a felnőttek,mind a gyerekek kedvesek,nyitottak voltak felénk.a gyerekek számomra meglepően illedelmesek és jólneveltek voltak,első szóra megértettek mindent,elég volt őket szépen kérni.Szóval le a kalappal,de tényleg!Ajánlom bátran mindenkinek,aki ilyen témájú táborban gondolkozik. :)

És tényleg elfogulatlanul írom mindezt róluk,hiszen nem vagyok vallásos. (nem hiába nem említettem a posztban például,hogy milyen vallásúak a táboroztatók...ugyanis fogalmam sincs! :D )

Köszönjük a lehetőséget még egyszer a rábcakapi táborozóknak,reméljük,hogy ők is olyan jól érezték magukat velünk,mint mi velük!

És hogy miért nem untam halálra magam a buszúton?Hát mert főállásban röhögtem...ezen a fejen :D

Válaszmorzsa egy 'Miért?'-re

Mióta menhelyezek,rengetegen nem értik,kérdezgetik,hogyhogy kijárok,miért?Olyankor mondom Kexet-azt mondják rá,hogy amúgy is megtaláltam volna,ha tényleg ő a nekem való kutya.Akkor próbálkozom azzal,hogy friss levegőn vagyok,és legalább valami jót cselekszem,hiszen,ha már anyagilag nem állok úgy,hogy támogassam a gazdátlan kutyákat és többet sajnos befogadni sem tudok,ha a legtöbb,amit tehetek értük,hogy sétálok velük egy kört,hát akkor megteszem-jó,ez persze mind szép,de ezt megtehetném saját kutyával is.Meg hogy milyen kemény szívem van,hogy én bírom azt  asok kutyát a rács mögött sínylődve látni-mondják mások.
Megpróbálok elmesélni egy történetet,amely talán egy kis fényt mutathat másoknak is a hülye,sötét hobbimban.
Szóval,a kedves olvasó már ismeri Kexet.Ő már egy ideje egyedül volt a kennelében,szóval szuperül tudtunk sétálni járni,Álmos,Kex és én.Azonban azon a napon,nem csak őt ivartalanították,így új kenneltársat kapott...
Itt szeretném bemutatni Aidát,a matuzsálemkorú német juhászkutya hölgyet,aki közöttünk csak a Muriel,azaz Mjúúú néven volt emlegetve.Az első perctől kezdve,ahogy kezdett ébredezni az orvosi szobában,valami megmagyarázhatatlan szimpátia alakult ki bennem iránta,így nem is duzzogtam,mikor közölték,hogy Kex mellé kerül,mert nem akarták friss sebbel visszarakni a másik két egészséges kenneltársa mellé.Így hát Mjúú jött,látott,beköltözött..
Másnap kirángattam magammal híres kutyafélő barátnőmet,hogy segítsen.Első hatalmas pirospont Mjúú számára,hogy elérte,U. megbarátkozzon egy hatalmas,tekintélyt parancsoló kutyával.Az én barátnőm,aki még attól is rosszul volt,ha Álmost parancsra ugattattam,most egyedül vonult el Mjúval sétálgatni.Majd mikor megunták,együtt ücsörögtek az árnyékban,akár órákon át.Bizony,az első alkalom után rendszeresen kijárt velem.Köszönöm,Mjú! :)
A második nagy pirospont azért jár,mert egyik kutyámat sem bántotta.Pedig megtehette volna,mert hiába öreg és rozogának tűnő,talán még Álmosnál is nagyobb.Kexel az első perctől kezdve szépen megvoltak,sőt,séták során keresték egymás társaságát.Álmmal is csak az első egy-két alkalommal volt olyan,hogy megugrott felé,de ebben a mozdulatban nem kizárható a játékra való hajlam,ugyanis,soha se egy morgás,se egy ígyfelhúzás,semmi se párosult hozzá.Majd erről is gyönyörűen leszokott,sőt,puszival köszöntötte a Szőkét,mikor mentünk értük.
A séta maga az álom volt vele,sosem húzott,sosem butult,szépen sétált láb mellett,mindig az általam diktált tempóban.Mikor elvittem hármójukat 2 órás körre,egyszer sem akart lepihenni,pedig nem volt hideg.Nagyon nem.(Azt csak zárójelben jegyzem meg,hogy micsoda élmény három okos kutyával sétálgatni!Imádtam :) )
Tehát,ő Mjú.A rozoga.
Nem győztem híresztelni az ismerősök,barátok között,hátha lenne valaki kertjében számára egy kis hely.Hiszen,akármennyire is nem akaródzott belátni:Mjú nagytestű és öreg is...Az esélytelen kategóriába tartozik...
A most csütörtök délutánunk is a szokásosan telt.Megérkeztünk,Álmost leparkoltam a fánál,kihoztam a két kis mocskot,majd Álm összeszed és irány sétálni.Az edzés kezdetére értünk vissza,így Mjút visszavittem a kennelbe,hiszen edzés közben azért három kutya a kézbe nekem is sok.
És milyen jól tettem!
Talán még fél óra sem telt el,mikor valamiért a menhelykapu felé néztem...majd hunyorítottam,ahogy csak tudtam...de hiszen ez a Mjú!egy lánnyal,egy férfival (az apuka?) és egy idős hölggyel (nagymama?) jött nagy büszkén felénk.A szívem hatalmasat dobbant...Majd,mivel megálltak tőlünk nem messze,az én kiváncsiságom pedig már sehogy sem akart csillapodni,nem bírtam ki,odasomfordáltam és félve megkérdeztem:
-Csak nem gazdijelöltek?
Kérem szépen,Mjú nyert!Bizony,mire az edzés végén Kexet visszavittem,már az üres kennel fogadott minket,Mjú már új családjával az új otthona felé tartott.
Csütörtök óta nem tudom kiverni a fejemből a képet,ahogy körbeállták hárman és csak simogatták és mosolyogtak...Szégyellem magam,hogy az esélytelenek kategóriába raktam Mjút.Hiszen,oké,hogy láttam,hogy nagyon jó kutya,de hála az égnek,jött egy család,akik még nálam is nyitottabb szemmel néztek rá.
Légy nagyon boldog az új otthonodban,Mjú,és most már csak jó dolog történjen veled!
Azon sem lepődnék meg,ha ő halhatatlan lenne.Hiszen miért ne cáfolhatna rá ezek után az idő múlására is? :)

Szóval,kedves olvasó,
ezért.Ezekért a pillanatokért éri meg.Emiatt bírja a szívem,hiszen az ilyen happy endek mindig feltöltik.És már csak arra tudok gondolni,hogy ha megismerek bent egy újabb kutyát,hogy már felé is közelít a saját happy endje.Nem tudom megmondani,melyiküknek mikor jön el,de abban biztos vagyok,hogy minden kutyára vár egy happy end. :)

Bemutatkozósdi,avagy a bukottságom története

Azt hiszem,már nem húzhatom tovább,muszáj leszek bevallani:
kérem szépen,jöttem,megmérettem és csúfos véget értem...

Biztosan emlékeztek arra az időre,mikor az OKP elindult.Ha igen,akkor talán még rémlik az egyik kutya.Aki totál hülye.És fekete.És egy idő után nem voltam hajlandó nyilatkozni róla,mert...
Mert bizony totál ciki: a bandából én buktam el először.Albi,aki már Kex,orvul örökbe fogadott.Pedig én csak átvettem a pórázát 5 percre,hogy megnézzem,miért nem működik...és már csak arra eszméltem,hogy aláírtam a papírokat.
Szóval,kérem szépen,jelentem,tök gáz vagyok.Hivatalosan is bukottá váltam.
(De most őszintén,hát mi mást tehettem volna?!Nézzétek! )
Ez az az ominózus első 5 perc

Nem,ez nem pillanatkép,tényleg így néz...

Persze itt már elindult valami abban a hülye fejemben,így,mikor legközelebb mentem a menhelyre,a kiváncsiság győzött és kihoztam,hogy csak jó pillanatában kaptam el,vagy tényleg működik.Hát kérem,a második edzésünkön így ment az idióta,pörgős,folyton húzós,nem figyelő eb.
Kex 1
Kex 2
Már nagyon forró volt a helyzet...De nem,biztosan túl nagyok az elvárásaim egy ilyen kutyának!Simán megdöntöm az elméletet,miszerint ő az én kutyám!-gondoltam én...
Csak hogy...
Álmost imádja

...és gyerekevőnek sem gyerekevő...
Miután már a menhelyesek is azon röhögtek,hogy mennyire meg akar nekem felelni a kutya,nem volt más választásom,be kellett látnom,hogy itt nálam már sokkal nagyobb erők működnek.
Tehát,nem ragozom tovább:
Bemutatom az új kutyámat: Győri Édes Albert Kexet

Aki már tud ülni,feküdni,és pacsit is ad.De elsősorban feltétel nélkül nagyon,nagyon szeret.

Előszeretettel tanul Álmostól,így már tud botot is rágni.

Bármi is történik,Kex boldog.Nagyon.Ő az én depresszió elleni szerem.

Így esett az eset,hogy az jó masszív kis falamat legyőzte egy kis,jelentéktelen,fekete eb. :)
(Amúgy,nem teljesen mondtam igazat.Ő egy denevér.De azt nem tarthatok legálisan...)

Bat-Kex