Álmom

Álmodtam az éjjel.
Na,nem ez az annyira meglepő,hanem hogy egész sokmindenre emlékszem belőle.
Szóval,tök jó idő volt,valami rendezvény volt a szokott helyünkön,de most nagy szabadtéri része is volt,sörsátrak meg minden egyéb,ami sok embernek kell.Természetesen kutyával voltam jelen.Csakhogy...
Nem Álmossal.Álmos meghalt.nem tudom,hogy mikor,hogyan.Másik kutyám volt,egy bullterrier.

Ilyen,ugyanígy a bal szemén volt a folt,a jobb szeme pedig kék volt.Buck-nak hívtam.Okos kis blöki volt,jól kijöttünk.Az ismerősöknek nem volt újdonság,én viszont úgy éreztem magam,mintha akkor keltem volna és akkor tudatosul bennem,hogy ő az én kutyám.Teljesen nyilvánvaló dolgokra akkor döbbentem rá,mint például,hogy kék a jobb szeme.
Egy ideig nem igazán értettem,hogy alapból,miért vagyok én még,ha Álmos már nincs,mi az,hogy másik kutyám van,miért pont ilyen kutyám?Aztán,mikor egyszer lenéztem a póráz másik végére...Álmos volt ott.Furcsa volt,mert mindenki más a kis bullit látta.Csak nekem váltott át néha Álmosra.Mikor sikerült végre felfognom,nagyon megnyugodtam.Jó érzés volt,hogy bármi történjék,itt marad mellettem.Nem hagy el.Szeret.
Én is szeretem.Nagyon.

Ma megmentettem egy embert.

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú, és azt is, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és nagyon szeretnék valakit szeretni, valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, neki is társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán, és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy sose tűnjön el a mosoly az arcáról és a csillogás szeméből.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak!
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni!
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük :)
Ma megmentettem egy embert!

Forrás: Noé Állatotthon netboard fórum

Ez egy újabb próbálkozás arra,hogy megértsétek,kedves nem kutyás olvasóim,mi is a nagy helyzet Álmossal,amit nem tudok elmondani.,csak reménykedhetek,hogy egyszer átérzitek ti is.

Undorító faj vagyunk.

http://video.mon.hu/hirek/okollel-utotte-kutyajat-mert-rossz-napja-volt

TéliÁlm

Szóval,most annyira ügyes voltam,hogy addig húztam-halasztottam a havas bejegyzést,hogy írhatok róla az esp közepéről.Fantasztikus...
Tehát,HÓ.Nagyon fehér,nagyon hideg,nagyon vizes.
Én nyári gyerek vagyok,szeptember közepétől május végéig fázom.Tehát ez a sarkköri időjárással engem büntetni lehet.Nagyon rossz.És akkor mit fogtam ki?Na mit?!Egy HÓKUTYÁT! :/

Álmosnak a lételeme a víz,a hó pedig fagyott víz,szóval jó lesz.Teper,kepeszt,ha elengedem,nekiindul,fut,szalad,rohan,megcsúszik,kifaral,elesik...Majd kezdi előről.Néhanéha,amikor földre kerül,meghempereg,megpróbál úgy csinálni,mint aki nem elesett,direkt így feküdt el.Esze az van neki,még ha nem is szokta használni.
Képes lenne egész nap rohangálni a mínusz 20 fokban,mert szerinte az vicces.Úgy meg még inkább,hogy én halálra fagyok és folyamatosan könyörgök,hogy induljunk már haza...és természetesen,mivel határozott,szigorú gazdi vagyok,az egész telet végighaldoklom a mindennapi több órás kintfagyoskodás miatt...

Most pedig,nemes egyszerüséggel,elmentünk kocsmázni.Ennyi. :)

Hazug embert előbb utolérik...

...kivéve,ha a sánta kutyának te vagy a gazdája.Mert akkor odajön.
Bizony kérem,a multkor csúnyán lesántultunk.Én lelkileg,Álmos lábilag.Mivel Álmos akar róla beszélni,én meg nem,inkább elmondjuk az ő történetét.
Szombat délután,kellemetlen hűvös idő,hát kutyasétára fel!Épphogy kiértünk Jakab,a sün felségterületére,ahol mindig elengedem,hadd tomboljon.3 perces futkosás után felvonyított,majd már 3 lábon jött oda hozzám.5 percen át egyfolytában sírt...Ilyet még nem hallottam.Rettentően megijedtem.Hiába húztam-vontam,nyomkodtam,gyömöszöltem a lábát,mindenhogy egyhuzamban sírt.Alig bírtunk hazajutni,kétpercenként eldőlt,hogy nem tud tovább 3 lábon ugrálni.De a hazajutás még csak a jéghegy csúcsa volt.

Alig volt pénzem és ha valami komolyabb,akkor az állatdoki nem keveset fog kérni.Kölcsönt kunyizni nem volt konnyű.De ez után jött a legnehezebb rész: szerezz autót.a kedvenc kifogásom arra a kérésemre,hogy el kell vinni a kutyát orvoshoz,mert nem tud ráállni a lábára,az az,hogy "tudod,hogy nem engedek kutyát a kocsimba..."Köszönömszépen... -.-'
Nagynehezen autót is szereztünk,következő probléma tehát: szombat  van,ügyelet.Ó,hát a mi orvosunk az ügyeletes,szuper!Telefon előkap...aha,aha...este fél7kor hívjuk vissza,akkor majd talán meg tudja mondani,mikorra ér haza,mert most épp Gönyüre tart.Most tényleg,komolyan?!
Végül este fél9kor odaértünk.Dokibácsi megint ügyes volt,kettőt mozdított eb lábán és megmondta,hogy meghúzta a vállát,mert arra reagál érzékenyen.Nem fedtem fel előtte,hogy én semmi reakciót nem láttam a saját kutyámon.Unkább bólogattam okosan.
Kapott egy injekciót és ugyanebből a gyógyszerből három tablettát.Annyiban maradtunk,hogy ha három nap után sem javul,akkor visszamegyünk.5800Ft volt ez a kezelés.Kihangsúlyoznám még egyszer,hogy szombat volt,ügyelet.
Meg lehet nyugodni,Álm már a második nap lépcsőzni akart és lázadozott,hogy nem engedem el és csak kis séták vannak.Teljesen rendbe jött,azóta már újra forgószél. :)
U.i.:Szeretem az állatdokinkat.

Őrült (leendő) vén(kis)asszonyok nyara

Érdekes időszak ez,azt mondom nektek.A természetjárók tudják,miről beszélek,mikor azt mondom,ebben az időszakban a legőrültebb,a legszebb dolog erdőben járni.Ha elmész egy fa mellett,5 perc múlva hiába fordulsz vissza,teljesen mást fogsz látni.Megváltozik a formája,a színe,mindene.Engem az egész egy hatalmas bulira emlékeztet.Szép,tüzes,felvillanó fények mindenhol felbukkannak,majd mire jobban megnéznéd már tovább is ment a kavalkád és megint más a kép.
De idén valahogy nem csak a természet gajdult be körülöttem,hanem minden és mindenki más is.Néha miden jó,néha minden rossz,már én sem tudok kiigazodni saját magamon és a dolgaimon.Egyre sűrűbben fordul elő,hogy elülnék magam mellől,ha lehetne...

Na de ez a blog nem az én szánalmas lelki sivárságomról szól,ez csak azért volt lényeges szempont,hogy tudjátok,jogosan mondom:
Ad.1: A kutya tényleg az ember legjobb barátja.Álmosom hős lovagként viseli az összes idióta hirtelen jövő hangulatváltozásomat.Imádom érte.Mikor fennhangon körberöhögöm önmagam,vagy visítva kaparom a falat,vagy nevetésből átcsapok bőgésbe,vagy ugyanez visszafelé,vagy minden ok nélkül pszihopata barommá változom,ő csak beletörődő vigyorral követ tovább és egy hang nélkül elvisel.
Ad.2:Mégis volt némi igazság abban,hogy a kedves előző gazdái lehűtlendögözték őméltóságát.Hát miért pont az a srác kell neki,aki nekem is?És mivel nem vagyok szőke,nincsenek hosszú szempilláim és nem tudok könyörgő bociszemekkel nézni,ezért mindig ő győz.Majd amint megszerezte,flegmán hátranéz rám,kedvesen kiröhög,szinte hallom,hogy "figyelj csak kicsicsíra,így csinálja egy profi!",majd boldogan elüget a srác oldalán,miközben veregeti a saját vállát...Ettől természetesen a srác odáig van,meg vissza,hogy ad1:mennyire édes egy blöki ez,ad2:hogy lehetek olyan szívtelen dög,hogy azt mondom erre a kutyára,hogy nem működik,ha más is ott van.Neki bezzeg sikerül....Jó érzés,mikor az egyetlen lény az életedben is magasról sz@rik rád.(Bocsánat).
Szóval érdekes dolog ez a vénasszonyok nyara.Minden élőlény érzi a közelgő vég szagát és még egyszer utoljára egy hatalmasat tombol a természet...
Szeretem.

Pár kép az elmúlt időszakból,a teljesség igénye nélkül:
Shy(menhely)

Bonó(menhely)

Álmos egyveleg

ll.Retriever Rescue Találkozó

Triplatíz.Itt már történnie kell valami nem megszokottnak.És tényleg!
2010.10.10.-ll.RR.Találkozó,Bösztörpuszta.

Szuper napsütéses idő.Egy csomó retriever,még több emberrel.
Reggel 5-kor indultunk itthonról.Fél8ra értünk fel Pestre,majd onnan egy kedves retrieveres ismerősünk vitt tovább minket kocsival.Még másfél óra.
10 körül elkészült az első kenyérlángos,majd onnan folyamatosan ontotta a kemence délutánig.több,mint 6féle ízesítésű tejföllel,a különféle sonkáktól,kolbászoktól,hagymáktól elkezdve a lekvárig minden,mindennel,mi szem-szájnak ingere.Nyamm!

Majd megkezdődtek a programok:
Volt itt palackborogató verseny:

Apport behozása(általában csak a kutyának kellett volna,de hát mi egy csapat vagyunk,vagymi :) )

De volt úszás is

Ebéd is volt,nagyon finom gulyást főztek nekünk

Első körre ennyit a képes beszámolóból.
Nagyon szépen köszönjük a Retriever Rescue Fajtamentő Csoportnak ezt a szuper napot!

Városiasodás

Nostehát...Néha történik valami izgalmas a mi kis életünkben is,ám ez elég ritka,és persze sosincs erőnk/kedvünk/lehetőségünk megörökíteni eme gyöngyszemeket a blogon.Most egy ilyet szeretnék pótolni,erős bűnbánó tekintettel.
Szóval,az a helyzet,hogy mindig is furcsán vegyes érzelmekkel tekintgettem séta közben a kutyakozmetikák ajtajára.Olyan érdekes egy hely az.Tök jó,és praktikus,hogy van egy rendes,szakavatott ember,aki rendben tudja tartani a segítségére rászoruló kutyák szőrét,rendesen ápolja őket,satöbbi.Mint nekünk,embereknek a fodrász.Ugyanakkor az ember 90%ban csak kistestű,furcsán megszabdalt,vinnyogó ölebeket lát kiszabadulni a kozmetikákból.Miért?Mi,nagykutyások miért nem járunk kozmetikába kedvencünkkel?Miért kell nekünk ottohn belegyömöszölni 40kiló teljes ellenállást a kádba,hogy aztán napokon át a szőrt szedjük kádunkból-polcainkról-hajunkból-bugyinkból...?
Ez a gondolat addig nem hagyott nyugodni,míg hirtelen rá kellett döbbennem;Álm már kábé egy éve,hogy nem fürdött.Hohóó,gondoltam,most aztán jó gazdi leszek,megadom a módját.Mit küzdjek én otthon vele,mikor létezik kutyakozmetika?Szenvedjenek vele ők!Majd én pislogok a háttérből.Legalább megnézhetem,hogy működik egy ilyen,közelebbről is.
Igazából,minden előítéletem ellenére a kozmetika egy nagyon jó hely.Rendes,kedves,állatbarát gondozók,akik értenek is a kutyához és nem félnek tőle akkor sem,ha egy akkorát rakunk eléjük,mint Álm.Rendesen,ügyesen megbírkóztak a feladattal,kiskutyám szexi habos-babosan távozott,frissen vágott körmökkel,illatosan,szőre csodásan aranylott a lemenő nap fényében,miközben én Károlybácsi-stílusban haladtam utána.Hát igen,az tény,hogy ő annyira nem rajongott ezért az egész mizériáért.(Pedig tényleg végig teljesen korrektül viselkedtek vele.Tényleg lehet,hogy egy csöppöt hisztis a drágám...)Bár lehet,hogy általánosságban el lehet mondani,hogy az ebek nem lelkesednek a dologért,volt ott egy uszkár is,míg Álm megadóan tűrt minden "szenvedést",áldozati tekintettel nézve mindenkire,addig a kis fehér szőr rendesen lázadt,visított,szenvedett és látványosan asztalhoz csapkodta magát.Hát igen,ahány blöki,annyi stílus...
Szóval,én,tapasztalataink alapján,mindenkinek szeretettel ajánlom a kutyakozmetikát,kedvencünk biztosan szakszerűen lesz ellátva,és nem is éri annyi stresszhelyzet,mint mikor a kedves gazdi "támad rá".(Ezeket persze csak szigorúan a saját tapasztalataim alapján írom le,egy kozmetikában jártunk,előfordulhat,hogy máshol kevésbé pozitív dolgok várnak az emberre,körbe kell nézni,mielőtt választunk!)
A nagygépem sajnos meghalt,míg meggyógyul,kölcsönlaptoppal működöm,ami sajnos erősen lázadozik és mindehhez még nyomorék is a szentem,szóval készültek ám képek is mostanában,de gép híján nincs mire feltölteni...Így csak várhatjátok az árasztást,amikor mindezt bepótolom.Addig is egy régebbi kép,némiképp a témához kapcsolódva:

12.-én,csütörtökön(azaz holnap,ha jól látom),Fiatal Kutyások Találkozót szerveztünk a Margitszigeten,akinek van kedve,ne habozzon,jöjjön ki 11re,kutyázni,beszélgetni,jól érezni magát. :)

Remember me!

Nos,ha már így jól eltűntem,gondoltam,épp itt az ideje a visszatérésnek.
Szóval megvagyunk,jól vagyunk,igazából nem történik semmi tyűdeizgalmas kutyás téren.Sokatsokat sétálunk,járunk jobbra-balra.Ezekben a 40fokokban sűrűn pancsoltattam Álmot a Pándzsánál.Két héten át ott szülinapoztunk,előbb barátnőmét ünnepeltük ott,majd az enyémet.Természetesen megint csak papíron öregedtem,agyilag szerintem csak visszafelé vagyok képes fejlődni. :)
Álm persze nagyon élvezte,hol pancsolt,hol egyikünkhöz,hol másikunkhoz ment egy kis simire,vagy épp eltűnt.És persze állandóan zaklatott mindenkit egy fél fával,amit épp talált útközben. :D Valahogy így:

 

(Jóó,téli kép,most csak ezt találtam,de az év bármelyik szakában elő tudja ezt adni :D )

Most amilyen hideg van,még majdnem illik is ide ez a kép...Vissza akarom kapni a nyaraaat!

 

Menhelyi hírek:

Nos,Brúnó lebukott,esküdni mernék,hogy a csaját,Mesét félti,azért morog kennelrácson keresztül.Mikor kihoztuk őket(végre nem egyedül mentem és így a barátnőjét is ki tudtuk hozni sétálni),Brúnó vagy három percig állt velem szemben két lábon és ölelt és csóvált és jajdejóhogyittvagy! :) Folyton neki akart ugrani Mesének,de ha távolabb vittem,akkor meg folyton arrafelé húzott.Ki érti  pasikat?!
Bonca egy tünemény és egyre tüneményebb lesz.Imádom.Miután kikerültünk a kutyás övezetből,álomku tyává változik.Nem húz,sétikál,szaglász,kutyakodik,de csak amíg a póráz engedi,visszajön hívásra,leül,lefekszik(bár ebben a melegben egyből a hátára is hömbölödik :D ),járda szélénél leül...Naggyon okos!Miért nincs még itt az álomgazdija? :S
Morris kábé 2 másodpercig elfelejtett megugatni.Jól kiröhögtem. :D

beköszönés....

....a várva várt. Ahogy Roxi nemrég a fejemhez vágta, lassan már mindenki hülyének nézi hogy emleget egy didut, aki valójában nem is létezik... Hát itt vagyunk, létezünk-létezgetünk, és ezentúl növekvő szorgalommal postolunk is :)

A bemutatkozó képeket Roxi már feldobta a nevünkben is, ígyaztán nem maradt más hátra mint előre, szóval bele is csapunk a lecsóba rögtön, amúgy görögösen.

Van nekünk itt a faluvégén egy kis tavacskánk. Azaz épphogy nem a miénk, mi csak használjuk, rendeltetésszerűen :o) Már egy ideje amúgy bennem volt a cidri, hogy nem ártana végre összefutni a jogos tulajdonossal, és kérni valami engedélyfélét, hogy a bár bekerítetlen, de mégiscsak magánterületén randalírozhassunk. Nos örömmel jelentem, a nagy találkozás ma végre megtörtént. Természetesen Norbi azt a másodpercet választotta a sáros-iszapos vizecske rámcentrifugálására, mikor begördült a naaagy kék autó. Úgyhogy elegánsak voltunk és bizalomgerjesztőek. Azon kívül a legszebb társasági modorunkat is sikerült elővenni...  Norbi drága üvöltőrohamot kap minden 30 feletti férfiember láttán (akkor is ha kocsiban van és csak a feje látszik), én meg épp ideges és zavart voltam, mivel ott álltam pórázba csavartan egy számomra ismeretlen ember magántavának partján, a fejem lángolt a trendi sárcseppek alatt, miközben az ismeretlen ember bizonytalan mosollyal érdeklődött hogy tulajdonképpen mifenét csinálunk mi itt ... ? Miután kicsomagoltam magam a pórázból, és egyúttal befogtam a legvadabb hisztiroham közepén fetrengő ebzetem száját, megpróbáltam elmagyarázni hogy hááát mi csak itt sétálgatunk ..... meg piiiicit a vízbe is bementünk, de igazán csak egy csöppet. A cirka 10perces társalgás eredménye: tulajbácsi nagyon jófej, a sétálgatásra-pancsolásra pedig megkaptuk az engedélyt. NEKÜNK szabad, így nagybetűvel, és még azt is hozzátette, hogy viszont akkor szól a fiának ... ha már mi itt sátálgatunk .... :D :D 

Úgyhogy mai sétike kifejezetten eredményes volt, a bemutatkozás után még egy darabig pacskoltunk a bokáig érő partszakaszon, aztán mikor már nagyon hegedültek szúnyogék inkább hazamenekültünk. A szúnyogriasztó spray eredményes forgatásának köszönhetően (obivankenobi stílusát képzeljétek,  Didu a narancssárga raid-karddal, miközben egy batárnagy szatyor meg egy túlmozgásos bíglimix csüng a két oldalamon) élve ki is jutottunk a tetthelyről, bár az biztos hogy egy darabig nem lesz magas a vérnyomásom...

És akkor a fényképes dokumentáció:

a tavacska

 a kék kuka, mint a civilizáció ígérete ... (kamu)

ezen a képen van 2 nyúl. aki nem látja, magára vessen. Norbi látta....

ázottkutya

mink :)

Éjszakai kalandtúra Csömörre

Tudjátok,én,innen a városból,néha mégiscsak irigylem azokat az eseménytelen falusi éjjeleket...
Multkor megtalált egyik rokonom,hogy jaj,milyen szegény blökit látott,teljesen le van soványodva,intézzem el,hogy bekerülhessen a menhelyre.Este nekiindultunk megkeresni,de nem találtuk sehol,még véletlenül sem...Ennyit az előzményekről.
Tegnap éjjel(ó,én balga!) nekiindultam éjfél előtt pár perccel Álmmal,mondván,sétálunk egy jót,emberek nélkül.Nos,meg a mesemaci...
Ugyanis,még az utca végéig sem érhettem,mikor ránk vetette magát egy blöki.Hát,amúgy,el kell ismerni,tüncimackó a kisblöki.Csakhogy,már cirka 4. hete tüncimackóskodik itt.Tehát erősen kóbor...
Nesze neked,érzéketlen Roxika,telefon elő,rokon a legszebb álmából felriasztva: "Öhm,szia,boccs,hogy  ilyenkor...itt a kutya..."Rokon persze visszakozott,hát ő most nem tud vele mit kezdeni,mert bár igaz,hogy holnap nem dolgozik,dehát...áhh,inkább nem.Szuper...
Nos,a sétám a következőből állt:
"Najó,nem jöhetsz velem...Komolyan,nem tudlak hova rakni!...Menj vissza!Hallod,tünéés!...Ááálm,gyeremáááár!...Mondom,tünés!TAKARODJ!(hüpphüpp)...Nemááár,ne csináld ezt velem!...Álm,a rohadtéletbe,gyere mááár!(trapptrapptrapp)...Neee,ne fuss utánunk,te nyomorék!Túnj innen!...Komolyan,miért én?!(brühühüüü...)Menjinnen!..."
Nagyjából ebből állt a 20 perces sétánk.Mire visszaértem az utcánkba,már széjjelbőgtem mindenem,kislelkem cafatokban lobogott utánam...mire megcsörren a telefon:
"Szia!Merre vagytok?Az előbb már kerestelek titeket lenn...Veled van még a blöki?Akkor gyertek ide!"
Köszi rokon,jól vagyok,komolyan... -.-'
Na de seráfütty,legalább lesz helye az ebnek,vihetem holnap a menhelyre.Jippí!Ejutottunk a házig,kiskutya aktívan követett minket...az ajtóig.Ott már köszönte,ő inkább kinn marad.Póráz látványára inkább el is távozna.Na majd kajára!...Hát,igazából nem kér enni,köszöni,ő konkrétan csak megd*gná Álmot,aztán menne is,komolyan,nem akar ő sok vizet zavarni...
Rokon nagy türelmének és Álm jó popsijának hála,soksok küzdelem árán feljutottunk a negyedikre.Bejutottunk a lakásba is.Minden szép és jó!Boldogan caplattunk haza.
Másnap reggel visszatértem a tett helyszínére...Kiskutyát(hogy ne hívjam máshogy) az asztalon találtam,ahol is aktívan igyekezett kivetődni az ablakon.Itt kezdtem úgy érezni,ez a kutya nem szeret nálunk...
Bezzeg a konzervet szerette.Gyorsan.Aztán vissza az egész.
Azt már el sem kell mesélnem,mekkora kudarcba fulladt,mikor kreáltunk neki egy nyakörvet egy övből és a pórázommal megpróbáltuk levinni pisilni.Tanulság: az övek nem túl strapabíróak.A kutya pedig megfullad,mindenféle kényszer nélkül.Laza pórázon is.És közben visít hozzá.Valahol a3. és a 4. szint környékén.
Feladtuk,ment a telefon a menhelyeseknek,segítség kéne,esélytelen ezt a blökit lábon bevinni.Nagy huzavona után kiküldték az én Jocó barátomat,akivel reggel beszéltem és azt mondta,hogy szabadnapos...Hát,örült nekem,nagyon. :D
Kiskutyát rábeszéltük,hogy Jovó kezében jó helyen lesz,majd az autóban is...majd,hogy a pórázt inkább ne rágja el...bár,itt szerintem csak az volt a mázli,hogy a kennelhez vezető út rövidebb volt,mint a póráz tűrőképessége.
Tehát,a végeredmény:egy mérges szabadnapos menhelyes,egy dühös,félős,ám biztonságba helyezett blöki,az én megnyugodott kislelkem,hogy tettem érte valamit...és durcás Álm,aki még mindig nem heverte ki,hogy a tegnap éjjeli csalimacskakaját nem ehette meg.
És,hogy miért Csömörre?Egy éjszaka alatt simán a csömör határára jutottam.Ennyi. :D
(Ez egy régi lovas fórum egyik topicjának a címe volt.-a szerk.)

Egy újabb nagyvárosi mese,tőlem,nektek.

Érdekes,hogy általában erős emberundorban szenvedek és a legszívesebben egy barlangban laknék valahol messze mindentől,de azt azért  el kell ismerni,hogy jó néha kiruccanni otthonról.Jó programot pedig sokkal előbb talál az ember városon.Mint például tegnap este az A-Force 1 TSE Gálaestjét a belvárosban. :)

Gondoltam egy nagyot és miután fél délután perzselődtem a napon,miközben Álm átlag 10 percenként odajött és rámfröcsélte a bundájából a vizet(erről sosem fog leszokni,azt hiszem),hogy legyünk társasági vörös rákok(csak én,a nap hatása,Álm társasági szőke herceggé avanzsálódott).Így hát bementünk este a városba.Nekem nagyon tetszett,ügyesek voltak a táncosok,hihetetlen jókedvvel és ügyességgel adták elő azt a sok koreográfiát,le a kalappal! :) Álm persze nem a tánccal volt elfoglalva,hanem a...környezettel.Két programja volt:

1: Hogy érjen oda minél több emberhez és követelje ki a simogatást úgy,hogy ne vegyem észre,hogy másokat zaklat.

2: Hogy tudna minél jobban kiterülni,hogy minél többen lépjenek rá tökvéletlenül és ő minél több embernek adhassa el a szegény-ártatlan-bántalmazott-kiskutya-vagyok című műsort.

És ami igazából hihetetlen: Álm mindenhol hódít!Vihetem bármilyen társaságba,viselkedhet bárhogy,tuti ő lesz a banda lelke.És rá tuti emlékeznek másnap.Meg később.Engem meg egy normális sem képes észrevenni.A hülyébbek is csak annyira,hogy "Öhm...te vagy az Álmos gazdája,ugye?" Hát köszönöm. -.-'

Menhelyi hírek:

Brúnó szerint ez a meleg kiakasztó és nem jó a töltés tetején.Jobb az árnyékban.A szúnyogok őt annyira nem zavarják,mert majd én hősiesen leszedem.(Addig engem természetesen megzabálhatnak,senkit nem hat meg.)Brunibéjbit a melegnél csak az bosszantja fel jobban,hogy összerakták egy hülye szukával(kihangsúlyoznám,ezek kizárólag Brúnó szavai,én lepacsiztam Mesével,tündérbűbáj.)Brunimaci azért kellemesen elküldözgeti melegebb éghajlatra főállásban.

Mese:

  

Boni köszöni szépen,magasról k@kál a melegre,ugyanúgy pörögforogröfögintézkedik,mint eddig.Talán egy fél méterrel hosszabb a nyelve,mint szokott,de ekkora nyelvméretnél ez igazán nem feltűnő.Szúnyogok szerinte is genyók,de annyira nem pánik(aaaaannyira irigylem őket emiatt...).És,egy nagy hír Boncánk életében: Március óta foglalkozom vele és végre rájött,mi az értelme a sétáinknak: kinn sz@rt!Vééégreee! :D (Az élet apró örömei,tudom,de én már meg voltam győződve egy ideje,hogy párologtat -.-')
Morris jelenleg gyűlöl. -.-

 

Roxi

Furcsa hobbi.

Most,hogy itt a naaaaagy VB,a emberek felvették azt a nagyon jó szokásukat,hogy hatalmas csoportokba verődve,sört vedelve hőbörögnek a város közepén,miközben egy kivetítőn azt bámulják,hogy egy csomó izzadt pasi kerget egy labdát,majd mikor utoléri,elrúgja.Néha egy-egy lábat-derekat-fogat is akár,ha úgy jön össze.Nagyon szép,tanulságos kultúrprogram,de tényleg.Olyannyira,hogy szombat délután Álmmal bevonultunk a városba és kipróbáltuk,nekünk is megy-e.Azt kell mondjam,többé-kevésbé ment,de azért nem kaphatunk max pontot.
A sörvedelés működött,de nem nyílt téren voltunk,hanem lehúzódtunk a törzshelyünkre.

 

A kivetítőt addig néztük,amíg csak teniszt mutattak rajta.Itthon aztán értesültem a meccs eredményéről.Bár nekem szent meggyőződésem volt,hogy 2-0 lett,itthon felvilágosítottak,hogy 2-1,és egyszer sem álltak 2-0ra.Nos hát,még szerencse,hogy figyeltem...

Pándzsa-parti/y

Naszóval,mi,itt a nagyvárosban,ma elvonultunk úszni.Mi ezt jó kis munkamegosztásban szoktuk végezni: Álm úszik,én nézem

Van itt a környéken a Pándzsa nevű erecske/patakocska/folyócska,a mai sodrása alapján legalábbis.Naszóval,Álm pacsált is,ahogy jó retrieverhez illik és mivel éppen ráért,kimentette a szembeúszó gallyakat/ágakat/vízikolóniákat.Szép dolog a kutyás kirándulás,de van pár szabály,amit meg kell jegyeznetek.

Kutyaséta íratlan szabályai no.1:

Szabály1:Ha találsz egy mély vasbigyót,amiben nagyon mélyen csobog a víz,ne nézz bele.Főleg,ha enyhe tériszonyod és pókfóbiád is veled van.

Szabály2:Az  az út,amelyik csak 5 perces vizslatás után tűnik útnak,valójában nem sokáig fog vezetni.Ne kövesd.

Szabály3:Ha mégis követted,az áthatolhatatlan bozóttól jobbra vezető mély,csúszós,fákkal benőtt lehajolós,kúszós-mászós ösvényre NE menj le.Ha kutyád örömujjongva rohant le rajta,akkor meg végképp.Tud valamit a kisöreg.

Szabály4: Soha,de soha NE fordíts meg egy halott halat.Jujj...

Szabály5:Ha nem látsz el a búzatábla végéig,több,mint valószínű,hogy nem fogsz utat találni,felesleges elindulnod benne.Ha elindultál,NE panaszkodj.

Hát,én elindultam.Gondoltam,biztosan jó lesz.Szó se róla,Álmnak nagyon jól áll a búzatábla,ez tény.De igazából,a földtulajdonosbácsik ijesztőek.Még ha nincsenek ott,akkor is.Tiszta pánik a gondolatuk,hogy hamarosan jönnek.Igen,akkor is,ha egy teljesen kietlen helyen vagy,ahol madár sem jár.főleg,hogyha ezt kiskutyád örömmel megcáfolja neked.

Szabály6:a kutyasétáltatás veszélyes sport.Csak saját felelősségre próbáljátok ki!A multkori éjjel sötétben talpam alól villódzó szemekkel kirobbanó,majd majdnem autó alá rohanó macskáról nem is beszélve,át is térek a mai napon Álm által mellettem felzavart fácánra.Hátez...HÁTEZ!Teljes pánik,szívroham és miegymás.Seráfütty,természetesen térhódítottunk tovább(én egy csöppöt kacsázva,de remegő térdekkel így is szépen haladtam.)5 perc után gondoltam jókislány leszek és kimászom a búzatáblából,a szélére.Hát,én akartam.

Szabály7:Ne kekeckedj a fűvel.Erősebb nálad.Ha nem hiszed,próbáld ki.Lépj bele az egyik lábaddal,majd próbáld elszakítani.Majd próbáld kézzel-lábbal.Majd próbáld kiszabadítani az egyik kezeddel a másikat.Majd próbáld kirágni magad a szorult helyzetből.Majd próbáld ne egyre jobban folytogatni magad a fűvel.Majd próbálj elmormolni pár halk segítséget.Majd gondolkodj el az életeden,hiszen időd,mint a tenger odalenn...

E kis kitérő tanulsága az lett igazából,hogy az oda 5 perces út bőven van 10 és máshol fogsz kilyukadni.Ja és hogy egy kutya bárhol elfér.(Ezt azért kicsit igazságtalannak tartom ám!)

Szabály8:Úszó kutya mellett ne ülj a földre!Én belebuktam,és miközben egy egész kenyérre elegendő magot öntöttem ki a cipőimből és sebeimet nyalogattam a dzsungelharc után,Álm jóvoltából meg is pacsálhattam egy kicsit.Nem akarta,hogy hőgutát kapjak vagy mi,hát hozott nekem egy kis vizet...a bundájában... -.-'

A mai nap illusztrációja:

a régi lovas "nem vak ez,csak bátor!" vicc után szabadon: nem hülye ez,csak kitartó!

Avagy Álm csakazértis szemben úszik az árral.

Roxi

Üdv!

Nos,üdvözletem itt!

Az első bejegyzésnek magyarázatot,okot,indítékot kell tartalmaznia,merthogy nem árt,ha tudjátok,miért is jött létre ez a blog:

Nos,én nem tudom.Didu az alapötletelő,én itt meghívottként szerepelek,mint városi kutyás,egy más nézőpontból pötyögök.Majd ő kifejti ezt a részét a dolognak. :)
Akikkel itt állandóan találkozhatsz:
Nojbejt,a Sárkányfi és Didu

 Nos,Nojbejt(barátainak csak Nojbi-sajnos  nem tudok egy ilyen pofinak nem gügyögni)Didu családjának legfrissebb tagja.Azt mondták,beagle keverék.Nos,szerintem a másik fele egy plüsssárkány lehet.Egy rajzfilmes mókus tekintetével.Ha nem kan lenne,és az én kutyám.tuti csecse rózsaszínbe öltöztetném!Nade ez egy másik történet...Nojb egyébként,előéletét tekintve,priuszos.Állítólag önhibáján kívül került rácsok mögé,mert nem épp kutyánakvaló gazdája volt,de mostani viselkedését elnézve,néha ráférne még egy kis magánzárka.(Bár,elképzelhető,hogy azt is bevédené. -.-' )Szóval Nojb 2010.04.18.-án szabadult a kezünk által a győri Emberek az Állatokért Alapítvány menhelyéről.Ha rászabadítottunk egy sárkányt a világra,bocsánat. :)

A következő szereplők...naná,hogy mi vagyunk! :)

 Szóval,Roxi vagyok,18 éves,győri állampolgár.Van egy kiskutyám,az SzörcsPuncs Álmos,aki egy duplabundás ügynök,szabadidejében hiperaktív búvárkutya és vizinövény-életmentő.6,5 éves labgolden,komoly úr.Aki ismeri,tudja róla. ;)

 

Ő egy utcáról összeszedett csiszolatlan gyémánt.3 évvel ezelőtt találtam Rá,majd egy hónap huzavona után előző gazdái lemondtak róla,így került hozzám ideiglenesen.Nos,igen,ideiglenesen.Ne menjünk bele...Azóta a 'komoly úr" erősen elkényeztetett lett,anyuci pici babakutyája,akinek égeti a mancsát a beton,nyomja a pici csülkeit a konyhakő,stb.,stb...Dehát,én így szeretem,mások meg legalább jogosan mondják,hogy a kutyámmal foglalkozom a legtöbbet.Igényli,kéremszépen,igényli!Az életünk nem csak móka és szórakozás,a kezdők alatti szinten gyakoroljuk a Dog Dancing alapjait,ami vagy működik,vagy nem.Ezvan.

Állandó mellékszereplőink:

Didu részéről:Szájmon,az egyesszámú Macska.Ő ugyanonnan indult,ahonnan Nojb(Didu bukik a rosszdiúkra,a börtönruha teszi,vagy nem tudom,dehát ez van...)Azóta tiszteletbeli kiskirályfi lett otthon.

 

Nevenincs Rettenet Kismacsak,a kettesszámú macska.Ő karácsonyi ajándék volt,a jól emlékszem,Didunak,Didutól és az utcától.

 

Részemről:A Menhelyesek:

Boni,az 5 éves jagdterrier ivartalanított kan blöki.Teljesen terrier,erős hörcsög beütéssel.

 

Brúnó:Nagytestű,nagyon fiatal,nagyon szertelen,lakli kamasz.Teljesen jófej,bújós tündérmaci,mielőbb gazdit keres,ahol egy kis rehab után álomkutya lehet.(Nem tudom,mi történt vele eddigi életében,de a póráztól,a ki- és bemeneteltől még nagyon fél.)

 

Ők aktív gazdikereső státuszban vannak,szóval,esetleg,ha valaki beleszeretne egyikükbe,ne habozzon,keressen meg gyorsan! :)

Nos,igazából,bemutatkozásnak,szerintem ennyi elegendő...Didu majd folytatja. ;)

Roxi